2015. február 23., hétfő

Találós kérdés...

Az első gondolatom az volt, hogy a lenti képekhez semmi kommentet nem fűzök hozzá, nem segítem a blog kedves olvasóit. Aztán úgy gondoltam, hogy átértékelve a fotókat, a feladvány nem túl egyszerű. Ha minden különösebb info híján lennék, akkor lövésem se lenne arról, hogy mit is ábrázolnak a képek... A múlt héten, egy biztonsági szemle során elvételre került eszköz ránézésre sok minden lehetne. A zárkaasztal fiókjának egy alkatrészéből, evőcsészéből és cérnából barkácsolt valami lehetne akár tojásszeletelő, vagy bármi más, háztartási eszköz. De nem az.... Hogy mégis mi? Azt nem árulom el, csak segítségül hívom a Ford Fairlane kalandjai című kultuszfilm főhősét, aki az egyik jelenetben így szólt:    

"'69-es Fender Stratocaster, eredeti pick-upökkel, jávorfa nyakkal, fordított húrozással egy balkezes zseninek, Jimmy Hendrixnek."

Ebből azért már lehet vágni, hogy a képeken nem más látható, mint egy házilag barkácsolt gitár - mert mint tudjuk, a fogvatartottak rendkívül leleményesek és kreatívak tudnak lenni...




2015. február 12., csütörtök

Szent Adorján...

Adrianus valamikor a II. és III. szászad fordulóján Maximianus császár uralkodása idején szenvedett vértanúságot, Nikodémia városában. A császár maga is bálványoknak áldozott, s parancsba adta, ezt tegye mindenki a fennhatósága alá tartozó területeken, aki pedig erre nem hajlandó, azt börtönbe kell vetni, meg kell kínozni, s ha ezek után sem tér jobb belátásra, ki kell végezni. Rengeteg keresztény került ebben az időben is a császár börtöneibe.

Adorján a katonai szolgálattevők kapitánya faggatni kezdte a foglyokat. Kíváncsi volt állhatatosságuk titkára, mi viszonzást várnak a kiállt szenvedésért. Azok a következő szavakkal válaszoltak neki: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.” (1.Kor.2,9)

Ezt hallván Adorján nyíltan kiállt, és így szólt katonáihoz: „Jegyezzetek be engem is ezekkel együvé, mert én is keresztény vagyok!” Mikor ezt a császár meghallotta, vasra verve börtönbe vettette és kivégeztette, amiért megtagadta az áldozat bemutatását. Így lett Szent Adorján a börtönőrök védőszentje, alakja, az őt ábrázoló festmények ma már egyre több hazai büntetés-végrehajtási intézetben megtalálhatóak. A lenti kép Tiszalökön készült.


Kié lesz a SozialMarie 15 díja?

A SozialMarie pályázatról...

2015-ben immár tizenegyedik alkalommal kerestük a legjobb társadalmi innovációs projekteket. A pályázati időszak 2015. január 27-ig tartott, és idén is nagy sikerrel, 300 jelentkezővel zárult. Mindenkinek köszönjük a részvételt!

Február 10-én a közönségszavazással folytatjuk, február 18-ig ismét szavazhat kedvenceire

Közönségszavazás 2015

A SozialMarie pályázaton induló projektek 2012 óta nemcsak a 15 díj valamelyikét, hanem a közönségdíjat is elnyerhetik. A három közönségdíjat a SozialMarie hatósugarába tartozó három országban hirdetjük meg, azaz Ausztriában, Magyarországon és Csehországban
Szavazni 2015. február 10-e és 28-a között lehet a SozialMarie közönségdíj oldalán.



A Mesekör program keretében a börtönben fogvatartott apák saját életük élményeit dolgozzák fel dramatizált mesékké, melyeket saját maguk rendeznek, megzenésítenek, majd rendkívüli családi beszélő keretében évente kétszer, Karácsonykor és Húsvétkor előadják a gyermekeiknek. A program erősíti a családi kapcsolatokat és erősíti a szociális és javítja a szociális és integrációs kompetenciákat.




 A börtönviseltek társadalmi integrációját támogató projekt személyre szabottan teremti meg azt az átmenetet, amely alapot adhat az újrakezdésre, és felülírhatja a visszaesés forgatókönyvét. A büntetés-végrehajtási rendszerből frissen szabadult, családjukhoz visszatérni nem tudók számára olyan közösséget hoz létre, amelyben a szégyentől, előítéletektől mentes, asszertív kommunikáció gyakorolható. 


2015. február 11., szerda

Nem érti a büntetést a pszichopaták agya...

(Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/20150210-nem-erti-a-buntetest-a-pszichopatak-agya.html)



Ahogy arról az Origo.hu hírportál is beszámolt, abnormális elváltozásokat fedeztek fel a pszichopata bűnelkövetők agyának azon területein, amelyek a büntetéssel kapcsolatos tanulási folyamatokért felelősek. Ezek az elváltozások a pszichopátiás személyiségzavarban nem szenvedő, erőszakos bűncselekményeket elkövetők agyában nem voltak megfigyelhetők.



Az MRI vizsgálatok azt sugallják, hogy az érintettek nem fogják fel úgy a büntetést, mint más emberek. Ha ez így van, akkor erősen megkérdőjelezhető a rehabilitációs programok hatékonysága a pszichopata betegeknél – írták a kutatók a Lancet Psychiatry szaklapban. Az állapot kezelése azonban nem reménytelen, ugyanis az eredményeket figyelembe véve kidolgozhatóak olyan terápiák, amelyekkel sikeresen közbe lehet avatkozni még gyermekkorban a pszichopátiás tüneteket mutató embereknél – vélik a kutatás szerzői.

Mi a különbség a pszichopata és nem pszichopata bűnöző között?

A pszichopata bűnelkövetők több szempontból különböznek az átlagos bűnözőktől” – mondta dr. Nigel Blackwood, a King's College London kutatója, aki a tanulmány vezető szerzője. „Míg utóbbiak hiperérzékenyen reagálnak a fenyegetésekre és lobbanékonyan agresszívak, addig előbbiek megfélemlítéssel kapcsolatos válaszreakciói alacsonyak, vagy teljesen hiányoznak, hűvös természetűek, erőszakos viselkedésüket pedig előre megfontoltan követik el.”  

A kétféle bűnelkövető személyiségtípusban rejlő különbségeket csak az agy mélyén rejtőző idegi mechanizmusok jobb megismerésével lehet megérteni. Az MRI vizsgálatok arra mutattak rá, hogy az erőszakos pszichopaták szürkeállományának szerkezetében és a fehérállomány egyes idegrostjaiban elváltozások vannak. A szürkeállomány felelős az információk feldolgozásáért, az észlelést, érvelést és emlékezést felölelő gondolkodási folyamat zavartalan működéséért, míg a fehérállomány koordinálja az információáramlást az agy különböző területei között.

 

Egyedi agyi szerkezet


A kutatásban tizenkét antiszociális személyiségzavarban és pszichopátiában szenvedő bűnelkövető, húsz antiszociális személyiségzavaros, de nem pszichopata bűnöző, és tizennyolc egészséges büntetlen előéletű résztvevő agyát tanulmányozták. Az elkövetett bűncselekmények a következők voltak: gyilkosság, nemi erőszak, gyilkossági kísérlet és súlyos testi sértés.

Kiderült, hogy a pszichopata bűnözőknél a szürkeállomány csökkent mennyiségben van jelen azokban az agyi régiókban, amelyek az empátiáért, az erkölcsi-szociális érzelmekért (például bűntudat, szégyenérzet) és a morális érvelésért (annak eldöntése, hogy mi a jó és rossz) felelősek. Ugyancsak rendellenességeket találtak a fehérállomány hátsó cinguláris kérget és prefrontális kérget összekötő idegrostjaiban. Ezek az idegrostok azokkal az agyi területekkel teremtenek kapcsolatot, amelyek lehetővé teszik, hogy az illető a büntetésből és a jutalmazásból tanulhasson.

 

Zavar a büntetés és jutalom értelmezésében


Miközben az MRI készülékben feküdtek, a résztvevőknek képpárosító játékot kellett játszaniuk. A helyes képválasztás során pontokat kaptak, helytelen döntés esetén pedig pontokat vesztettek. A jó válaszokat ezután a kísérlet vezetői váratlanul megváltoztatták, így a korábban jutalmazott döntéseket hirtelen büntetni kezdték. Ez a kísérlet során oda-vissza változott. A pszichopátiás személyiségzavarban szenvedők ezekhez a változásokhoz nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak alkalmazkodni.

A többi csoporthoz viszonyítva a pszichopaták sem a megfordítás előtt, sem utána nem hibáztak több alkalommal. Az agyuk által adott reakciók azonban alapvetően különbözővé váltak, miután a jutalmazás-büntetés megcserélődött. Ebben az esetben azok az agyi területek, melyek a jutalmazással és a büntetéssel kapcsolatos tanulási mechanizmusban játszottak szerepet, máshogyan működtek, mint az egészséges bűnözőknél és ártatlan embereknél.

 

Új terápiák kellenek


Mielőtt eldöntjük, hogy egy szituációban milyen magatartást tanúsítunk, rendszerint egy listát készítünk magunkban a lehetséges válaszreakciókról. Minden egyes reakciónál mérlegeljük a pozitív és negatív következményeket. Ennek fényében azt a viselkedést fogjuk választani, amely reményeink szerint pozitív következményekhez fog vezetni. A pszichopatáknál ez nem így működik. Ők ugyanis kizárólag pozitív végkimenetellel számolnak, és nem képesek figyelembe venni az esetleges negatív következményeket. Emiatt viselkedésük gyakran büntetést fog maga után vonni – magyarázta Sheilagh Hodgins, a Montreali Egyetem pszichiátere, a tanulmány társszerzője.

A szakértők szerint éppen emiatt nem fognak eredménnyel járni a hagyományos rehabilitációs programok. Úgy vélik, a megoldást tanulás-alapú beavatkozás jelentheti. Ezt még gyermekkorban meg kell lépni, ugyanis ekkor még van lehetőség az agy struktúrájának és működésének fejlődését befolyásolni.


De kiket is tekinthetünk pszichopatának?


"A társadalomra, környezetre a pszichopátiás beteg jelenti a legnagyobb veszélyt és a szakembert ennek a kórképnek a gyógyítása kecsegteti a legkisebb reménnyel. A veszélyt az is növeli, hogy a pszichopátiás ember nem mindig elvetemült külsejű, riasztó szörnyeteg. Gyakran igen jó intellektusú, simulékony modorú ember, aki kedvességével még a szakembert is megtéveszti. A pszichopata embert leginkább a fejletlen erkölcsi ítélőképesség, a többi ember érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, a megbánás és bűntudat hiánya jellemzi. Viselkedésszintjén a pszichopátiás személyiségvonások általában bűnözéssel, hazudozással, sekélyes érzelmi élettel párosulnak, ami gyakran a partner(ek) kihasználásával vagy promiszkuitással (=gyakori partnercsere), házasságszédelgéssel is párosul, azaz állandó hódítási, uralkodási igénnyel. A betegség okait a szakma még kutatja, valószínűsíthetően több tényező járul hozzá kialakulásához, ezek között a hátrányos szociális helyzet, bűnöző környezet, de látszólag rendezett családi körülmények közül is kerülnek ki szociopaták. Emellett agyi működészavarokat, így a frontális (homloklebeny) és parietális (elülső és oldalsó) agylebenyek működési zavarát is elképzelhetőnek tartják a pszichiáterek és farmakopszichológusok.

Az antiszociális viselkedés, illetve a fentiekben leírt tünetek gyakran már gyerekkorban megjelennek, és ezekkel érdemes szakemberhez fordulni, mivel felnőttkorra a patológiás viselkedés olyan mértékben rögzül, hogy túl sok eredmény már nem várható a beteg kezelésétől. A pszichopata személyiség klasszikus leírása megtalálható Hervey Cleckley The Mask of Sanity („Az egészség álarca”) című 1941-ben kiadott könyvében. „A pszichopata tökéletesen szalonképes, pontosan tudja, mennyi szenvedést tud cselekedeteivel okozni környezetének, csak éppen nem törődik vele.”

Cleckley úgy határozza meg a pszichopátiás beteget, mint a normális ember tökéletes másolatát, amely egy az épelméjűséget tükröző álarccal rejti el belső emberi hiányosságait. Bár őszinte, intelligens és sokszor jó társaságnak is bizonyul, ez mind felületes, ugyanis a pszichopata ember nem képes őszinte érzelmeket érezni. Ez egyfajta védekező mechanizmusa a pszichopatának, amellyel akár 100 százalékos életet tud élni anélkül, hogy bárki gyanítaná, mit rejt az álarca.

Az alábbiakban a pszichopátia Cleckley által meghatározott jellemzői olvashatók:

  • Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait
  • Okszerűtlen gondolkodás
  • Idegeskedés hiánya
  • Megbízhatatlanság
  • Őszinteség hiánya
  • A megbánás és szégyenérzet hiánya
  • A szociális normák szándékos megszegése
  • Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya
  • Kóros egoizmus
  • Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg
  • Empátia teljes hiánya
  • Személytelen, unalmas szexuális élet
  • Felelőtlenség
Egyes szakemberek szerint, ha ebből 3 jellemző illik egy egyénre, az pszichopatának nevezhető.

Cleckley volt az szintén, aki bemutatta a jelentéstani elmebajt, mint fogalmat. A pszichopata képtelen a neurotipikus emberek gondolkodását megérteni. Az épelméjűség álarca mögött a pszichopata érzelmi szerkezete összeomlott.

Összefoglalásképpen, Cleckley határozottan elkülöníti a pszichopatát más, akár szenvedélybetegségben szenvedő egyéntől, vagy személyiségzavaros bűnözőktől. Cleckley úgy jellemzi a pszichopatát, mint intelligens egyént, annak ellenére, hogy a kudarcot és a pusztítást keresi minden ok nélkül, amit talán még maga a pszichopata sem ért. Ezt Cleckley szociális öngyilkosságnak nevezi. A pszichopata valahol mélyen élvezi a helyzetet, ha bajba kerül.

Cleckley tisztában van vele, hogy sok meghatározó különbség van a pszichopata és a mindennapi bűnöző között:

  • A pszichopata bűnöző ritkán használja fel, amit elér, és ritkán törekszik bármilyen cél elérésére. Látszólag minden szándék nélkül cselekszik.
  • A bűnözők szándékai gyakran érthetőek egy ember számára (nem nehéz megérteni, miért lop valaki pénzt). A pszichopata ennek ellenére, ha pénzt lop vagy sikkaszt, azt gyakran bizonytalan okból teszi, és ritkán használja fel a megszerzett pénzt hasznos dolgokra.
  • Az átlagos bűnözők saját magukat mentik és inkább másokat bántanak, holott a pszichopata, bár fájdalmat okoz másoknak, általában magát szokta szégyenteljes helyzetbe keverni. A legkomolyabb kár, amit a pszichopata okozhat, az ő iránti aggodalom mások részéről és a rajta való eredménytelen segítség.
  • A tipikus pszichopata (Cleckley megfigyelése alapján) kerüli a gyilkosságot. A pszichopata antiszociális viselkedése úgy értelmezhető, mint ha csak úgy lett volna megalkotva, hogy saját magának ártson. Cleckley azt is hozzá teszi, hogy a komoly és erőszakos bűncselekményeket elkövető emberek nem mutatják a pszichopátia jellemzőit.
Cleckley azt is kimondja, hogy bár a legtöbb börtönben lévő bűnöző mutatja a pszichopátiás elmezavarra utaló jeleket, csak nagyon kevés igazi pszichopata van börtönben.




2015. február 10., kedd

Jókai Mór




A mai fogvatartotti alkotás Jókai Mórt ábrázolja, ezért nem meglepő módon egy tőle származó idézetet írok ide:

Mikor valaki egy rossz tettet akar elkövetni, akkor gondolja meg jó hosszasan, hogy mi következése lesz annak; de mikor jót kell tenni, tegye abban a percben, amikor eszébe jutott, s ne törődjék vele, hogy mi lesz annak a vége.

Azt hiszem, megfontolandó gondolat, egyetérthetünk vele. Tetteinek, cselekedeteinek következményét ki-ki mérje fel, különösen akkor, ha rosszat akar tenni. A jócselekedeteknek azonban mindig itt az ideje, azokból sosem elég. És habár néha a jó szándékú tett is félresikerül, abból többnyire senkinek nem származik kára, ha jót akar tenni másokkal, mások érdekében.



2015. február 4., szerda

Egy arc a körleten.... - újabb fogvatartotti alkotás

A mai kép szintén fogvatartotti alkotás, múlt heti tiszalöki kiruccanásom egy újabb emléke. Érdekes, a maga nemében talán páratlan kép, amihez hasonlót emlékeim szerint nem láttam korábban. A kőből faragott fej nyitott szájában egy szakállas, koronás férfialak látható, amint lámpással a kezében megpróbál kilépni az őt körülvevő sötétségből. Lövésem sincs, hogy mindez mit jelenthet, ha valakinek van ötlete, az nyugodtan írhat. Nem akarok információ nélkül, ismeretlenül belemagyarázni dolgokat a rajzba, a verselemzésekkel is az volt a bajom annak idején, hogy kívülállóként azt próbáltuk megfejteni, hogy mire gondolt, mit érzett a költő, amikor a verset írta. Rajta kívül ugyan ki tudhatja mindezt? A blöff pedig vagy betalál, vagy nem... Ha mégis valamit mondanom kellene, akkor azt szeretném belelátni a képbe, hogy az alkotó fogvatartott belátta, hogy az általa elkövetett bűncselekmény mekkora hiba volt, milyen rosszat tett ezzel önmagának és környezetének, mekkora sötétség veszi őt körül aktuális helyzetében, a börtön falai között, ezért ráébredve arra, hogy el kell fogadnia a segítséget, ha új életet akar kezdeni, igénybe veszi a reintegrációs tiszt által felkínált segítséget, mint a világosság, a kiút egyik eszközét. Tudom, hogy a fogvatartott nem erre gondolt, de jobb most nem jutott eszembe... Viszont bárminemű segítséget, észrevételt, gondolatot szívesen veszek!  



2015. február 3., kedd

Freedom Tattoos - egy lengyel kezdeményezés...

Ahogy a kreativ.hu oldalon megjelent írásban is olvashattunk róla, nem könnyű új életet kezdeni egy "Vendetta" felirattal a nyakadon. Ezt ismerte fel az Isobar Poland nevű kommunikációs ügynökség, majd elindította a Freedom Tattoos projektet, ami arról szól, hogy a börtönből szabadult, csúnya amatőr tetkókkal kidekorált nőket profi tetoválókhoz viszik, akik mindenféle ízlésesebbnek gondolt ábrát tetoválnak a korábbi mintára, és ezzel eltakarják azt. A projektet lehet támogatni is, ha úgy érzik, ez az, ami a legközelebb került a szívükhöz, bővebb információért és egy rövid videóért az érdeklődők kattintsanak ide >>>

A kezdeményezés mindenképpen pozitív, úttörő jellegű, talán hazánkban is megfontolandó. Amint arról már több esetben beszámoltam, a börtönökben több tiltott, házilag barkácsolt tetoválógép kerül elő, ami nem csak fertőzés- és balesetveszélyt rejt magában, hanem a nem feltétlenül profi módon kivitelezett börtöntetkók stigmatizálják is a viselőiket, megnehezítik az álláskeresést, a munkahely találás folyamatát, konkrétan a szabadulás után egy újabb nehézségbe ütköznek. Mert valljuk meg, egy homlokra tetovált "ész" felirat, vagy a nyakra varrt "itt vágd el" szöveg nem feltétlenül tesz valakit bizalomgerjesztővé... A profi tetoválóművészek által kijavított, felülvarrt minták eltüntetik a börtön nyomát, segítik, hogy az érintettek elvegyüljenek a tömegben, ne süssön róluk, honnan is érkeztek. Ha valaki itthon is szeretne hasonló felajánlást tenni, segítve ezzel a szabadulók visszailleszkedését, akkor nagy valószínűséggel megtalálhatja annak a módját, hogy mindezt hogyan tegye meg. Lesz -e jelentkező? ..... 

Tehetség a rácsok mögött

A mai képek arról adnak bizonyságot, hogy a  rácsok mögött is ott vannak azok az ösztönös tehetségek, akik erről a képességükről talán nem is tudtak korábban. Egykor magam is találkoztam olyan elítéltekkel, akik a börtönben ébredtek rá arra, hogy valami olyan képességnek, tudásnak a birtokosai, ami kiemeli őket a többiek közül. Erre azonban csak későn, a rácsok mögött ébredtek rá. Vajon mi lett volna, ha még a civil életben felismerik tehetségüket, illetve valaki felfigyel erre. Gyakorló büntetés-végrehajtási szakemberként szinte mindenki azonnal tudna mondani egy-két olyan fogvatartottat, aki kiválóan fest, rajzol, nagy tehetsége van a színjátszáshoz, jól zenél, de ezekre a képességekre korábban nem figyelt fel sem ő maga, sem a környezete. És börtönből szabadulva baromi nehéz az újrakezdés. Ismertem olyat, akinek sikerült, de még több olyat, akinek nem. Nemrég beszéltem valakivel, aki a szabadulása előtt attól tartott, hogy mi lesz akkor, ha kilép a börtön kapuján. Mert az emberek biztosan meg fogják őt nézni, figyelni fogják, tudják majd, hogy honnan jött. Lószart... Az élet beigazolta a várakozásaimat, amint egy későbbi találkozás során az érintett elmondta, hogy félelmeivel ellentétben nem igazán vették őt észre, nem igazán foglalkoztak vele. Mert ilyen a világ. Rohanunk, dolgozunk, tervezünk, baromi kevés időt és figyelmet szentelünk egymásra. És jó esetben kurvára nincs ráírva valakire, hogy a börtönből jött. Az elég nagy baj lenne, a rendszer, a bv. szervezet erős kritikája, ha a fogvatartottak nemcsak képletesen, hanem a szó konkrét értelmében stigmatizáltak lennének, rajtuk lenne a bélyeg, a jel, ami azt mutatná, hogy honnan jöttek. Szerencsére ez nincs így, szerencsére akad több olyan volt fogvatartott, akinek az élete úgy alakul, hogy akár pici sikerként is értékelhető a szabadulás utáni sorsuk. Jó lenne, ha minél többen lennének így, jó lenne, ha minél több visszajelzést kapnának kollégáim, hogy tudják, munkájuk nem hiábavaló... 

A következő képekről röviden annyit, hogy szintén Tiszalökön lőttem őket, mert mint mondtam, tehetségek mindenhol vannak. Csak minél több helyen észre kell őket venni, feladatot adni nekik, hogy a szabadidejüket hasznosan, kreatívan töltsék, alkotva, elismerést kapva, hátha elhiszik, hogy nekik is sikerülhet az, hogy a szabadulásuk után észrevétlenül vissza tudjanak illeszkedni a kintiek közé...