2014. március 31., hétfő

Dr. Papp Lajos szívsebész professzor úr eladása --- hamarosan!!!







DR. PAPP LAJOS SZÍVSEBÉSZ PROFESSZOR BALASSAGYARMATON



A Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Határmenti Régió Fejlesztéséért Alapítvány eredményes együttműködésének köszönhetően április 8-án 17.00 órakor vendégünk dr. Papp Lajos szívsebész, professzor.



Az előzetes tájékozódásunk alapján a Professzor Úr előadása óriási érdeklődésre tart számot, és mivel nem szeretnénk, ha bárki – esetleg helyhiány miatt – kiszorulna az előadásáról, ezért tiszteletteljes kéréssel/kérdéssel fordulunk Önökhöz!



Kérjük, hogy az előadáson való részvételi szándékát 2014. március 31-ig az alábbi elérhetőségek egyikén mindenképp jelezze:


Személyesen:      Projektek Háza, Balassagyarmat, Rákóczi út 13.

Telefonon:           35/500-031

E-mailben:          gyongyoske68@gmail.com 
Egyéb:                 a Facebook oldalon létrehozott csoportban.



A helyszínt a jelentkezések függvényében véglegesítjük, amiről a szokásos módon tájékoztatjuk Önöket!

2014. március 29., szombat

Szakmai műhelymunka egy pályázati program keretében...





A tegnapi napot a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet III. objektumában töltöttem, a TÁMOP-5.6.1./A-11/4-2011-0009 számú „A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet elítéltjeinek visszavezetése a társadalomba” című pályázati program keretében megrendezésre kerülő műhelymunkán, melynek témáját az elítéltek szabadulás utáni foglalkoztatásának lehetőségei képezték. A rendezvény szervezője Katona Csilla, a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány elnöke volt, így nem bántam, hogy egyéb jellegű elfoglaltságai miatt a parancsnok úr úgy döntött, hogy én képviseljem az intézetet. A szakmai tapasztalatcserére meghívottak névsorát áttekintve először egy kicsit furcsán éreztem magam, nem teljesen értettem, hogy ki miért lesz jelen a konzultáción. Aztán a bemutatkozásokat és a beszélgetéseket követően már tudtam, hogy mi motiválta Katona Csillát, amikor ebben a körben tervezte meg a programot…

Mohács Város Önkormányzat Pándy Kálmán Otthonának vezetője, Kolutácz Györgyné a kezdetektől napjainkig mutatta be az általa irányított intézmény mindennapjait. A pszichiátriai betegek és fogyatékosak bentlakásos ellátást nyújtó intézmény az ország egész területéről vesz fel lakókat, célkitűzésük, hogy a lakók mindennapjait megpróbálják megfelelően szervezni, emberhez méltó körülményeket biztosítva számukra. Az egykor zárt részeket és ketreceket is magukban foglaló kórtermeket felszámolták, lakószobákká alakították, illetve ma már négy négyfős lakás, egy tizenkét fős lakóotthon értelmileg akadályozott lakóknak, illetve két tizenkét személyes lakóotthon pszichiátriai betegeknek is rendelkezésre áll. A 133 lakóból 40 főt látogatnak a hozzátartozók, illetve 18 fő közülük néha haza is visznek. Habár a család rendkívül fontos a lakók számára, sajnálatos módon közülük sokaknak sosem volt családja. A mindennapokban kiemelten hangsúlyosan kezelik a fejlesztést, a szabadidő hasznos eltöltését. Közösségi helyiséget, foglalkoztatót, zeneterápiás helyiséget, fényterápiás szobát, kreatív műhelyt, konyhát alakítottak ki a lakók számára, továbbá énekkart, tánckart és két zenekart is működtetnek. A mozgásos foglalkozásokra nagy hangsúlyt fektetnek, tornaszoba található az intézmény területén, a focicsapat már Németországban is járt egy focigálán, illetve nemzetközi váltófutásba is bekapcsolódtak. Azt tartják, hogy a felnőtt léthez hozzátartozik a munka, az olyan tevékenység, ami értelmes tartalmat ad az életnek, ezért hosszú évek óta keresik – szerencsére sikerrel – a munkalehetőségeket, melyeknek köszönhetően a lakók akár dolgozni is tudnak. Együttműködnek egy csömöri ipari egyesülettel, a Fővárosi Kefeipari Vállalattal, de kerámia műhelyet, betonüzemet és kézműves műhelyet is üzemeltetnek, illetve néhány lakó a nyílt munkaerő-piacon is jelen van. Lehetőség szerint képzéseket is szerveznek (parkgondozó, népi kismesterségek, mézeskalács-készítő), illetve fejlesztik a kulcskompetenciákat. Amint az otthon vezetője elmondta, korábban sok esetben leszoktatták az önállóságról a lakókat, de ma már a nagyobb önállóságra nevelés a cél. Mint mondta, a lakók egykor a fal mellett jártak, de mostanra megtanultak a járda közepén menni.

Az oroszlányi Önkormányzati Szociális Szolgálat vezetője, Mátics Katalin arról számolt be, hogy a négy telephellyel rendelkező integrált intézmény a mindennapokban igyekszik valamennyi probléma csoportot lefedni, a szükségletekre reagálva. Fontosnak tartja a kompetenciafejlesztést, minden kliens csoport vonatkozásában. Annak érdekében, hogy terveiket meg tudják valósítani, ők is keresik a pályázati lehetőségeket, az egyébként szűkös erőforrások kiegészítésére, azonban a pályázatok fenntarthatóságát nehezíti az anyagiak hiánya. Ebből kifolyólag úgy látja, hogy a kivezető út egy szociális szövetkezet megalapítása lehetne, amivel aztán kertészeti jellegű tevékenységet (üvegház, fóliasátor) folytatnának, illetve kerámiaüzemet működtetnének. A kliensekkel való foglalkozás során céljuk a munkához juttatás, mindenkinél személyesen, egyénre szabottan kell megfogalmazni, hogy ez milyen módon sikerülhet. Egyénre szabott programokban gondolkodnak, az ismert egyéni kompetenciákra épülve. A munkaerő-piacon, a munka világában mindenkit a képességeihez mérten igyekeznek elhelyezni, ami rendkívül nehéz feladat, ráadásul sok esetben gondot okoz az erkölcsi bizonyítvány hiánya, ami szintén a szociális szövetkezet létrehozásának a gondolatát erősíti. Fontos az együttműködés, az összefogás, az összetartás, és a kliensekkel való foglalkozás során meg kell találni azt, hogy ki mivel motiválható. A munkaerő-piacra juttatásban problémát jelent számukra a kliensek esetében a munkaviszony, a munkatapasztalat és az erkölcsi bizonyítvány hiánya.

A fenti bemutatkozásokat tekintve elsőre még mindig furcsa lehet, hogy miképpen is függ össze a büntetés-végrehajtás és a két civil intézmény egymással. A helyzet azonban máris nyilvánvalóvá válik, amint elárulom, hogy a mohácsi otthon több olyan lakóval rendelkezik, aki az IMEI-ből szabadult, és az oroszlányi intézmény kliensei között szintén több volt fogvatartott található (egyikük részmunkaidős foglalkoztatásban az intézmény területén végez takarítói munkát). A klientúra tehát ha nem is teljesen, de némileg közös. Egy biztos, mindannyian olyan emberekkel foglalkozunk, akikről a társadalom némileg lemondott. A gondok, a problémák, a nehézségek közösek, és az a fajta szakmai elhivatottság, tenni akarás, amit érezni lehet a két intézményvezető hölgy részéről. Ez a fajta szemlélet az, amit magamra és a Balassagyarmati Fegyház és Börtönre nézve is igaznak érzek. Az eszközeink végesek, és a költségvetésünk is szűkös, ezért mindannyian folyamatosan keressük a pályázati forrásokat. És teljesen mindegy, hogy pszichiátriai betegekkel, munkanélküliekkel, hajléktalanokkal, vagy éppen fogvatartottakkal foglalkozunk, fontos az egyéni képességek, készségek felmérése, az egyénre szabott foglalkozás, az egyéni erőforrások felmérése, és a motiválás. A munkánk nem az a tipikusan sikerorientált tevékenység, de a mindennapok apró sikerei új erőt adnak, hogy érdemes dolgozni, érdemes folytatni a megkezdett munkát.

A megbeszélés végén valaki megfogalmazta, hogy kezdetben nem tudta, hogy mi fog történni, illetve a tervezett idő nagyon hosszúnak tűnt. Amivel magam is valahogy így voltam. Aztán rá kellett jönnünk, hogy amikor kezdtünk volna belemelegedni a beszélgetésbe, a tapasztalatcserébe, már vége is lett a programnak. Azt hiszem, hogy a jövőben még fogunk találkozni, legalábbis személy szerint bízom benne, hogy lesz még folytatása a történetnek. Katona Csillának ezúton is köszönöm, hogy jelen lehettem a szakmai műhelymunkán, amit mindenképpen hasznosnak értékelek.                 
    
     


              

Egyenlő esélyek?





Heti programomban szerepelt, hogy a szerdai napon részt vegyek a Magyar Helsinki Bizottság által „Egyenlő esélyek a büntető igazságszolgáltatásban és a büntetés-végrehajtásban?” címen szervezett programon, az OSA Archívumban. Köszöntőjében dr. Kádár András Kristóf társelnök a romák hazai bv. intézetekben való reprezentációja kapcsán beszélt arról, hogy a BVOP által a ’90-es évek közepén végzett kutatás eredményei szerint az önmagukat romának valló személyek a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak 30 (1995.), illetve 40 (1996.) %-át tették ki, mely eredmény alapvetően csak kis mértékben tért el a kutatásban közreműködő kérdezők identifikációján alapuló adattól (ők a megkérdezett interjúalanyok 44 %-át vélelmezték romának. Az interjúalanyokra irányuló parancsnoki becslés viszont jelentősen magasabb, 61 %-os értéket mutatott.

A Magyar Helsinki Bizottság is folytatott egy kutatást a témában, 2000-2001-ben végrehajtott börtönfelmérésük során az etnikai hovatartozásra vonatkozó kérdésre kapott válaszokat összesítve azt az eredményt kapták, hogy a kutatásba bevont elítéltek 32 %-a vallotta magát romának, ami szinte teljesen megegyezik a BVOP által végzett, fentebb hivatkozott kutatás adatához.

A Magyar Helsinki Bizottság 2003-ban is végzett egy kutatást, 497 fő előzetesen letartóztatott esetében, akik közül 121 fő, azaz a megkérdezettek 24 %-a vallotta magát romának.

Tekintettel arra, hogy megbízható szociológiai kutatások alapján a teljes népességen belül a romák aránya 6-8 %-ra becsült, megállapítható, hogy a börtönnépességen belül felülreprezentált az arányuk. Ennek több magyarázata is lehet, melyek közül a Magyar Helsinki Bizottság által 2002-ben lefolytatott próbakutatás eredményei között két szélsőséges álláspont került megfogalmazásra: egyrészt a romák különféle – etnikai, szociokulturális, gazdasági stb. – okok miatt hajlamosabbak a bűnelkövetésre, másrészt a büntető igazságszolgáltatás képviselői előítéletesen viselkednek a romákkal szemben.

Jelen kutatás megindítását az motiválta, hogy a 2002. óta eltelt időszakban több vizsgálat tapasztalatai azt mutatták, hogy hazánkban nőttek a romákkal szembeni előítéletek. 

Az igazságszolgáltatás diszkriminációmentességének hiányát több egyedi eset (a Burka-ügy, Setét Ernő zenész ügye, a Gán testvérek ügye) is felvetette, mely ügyekben közös elem volt, hogy gyenge bizonyítékok alapján, hosszú tartamú előzetes letartóztatást követően vádemelésre vagy elsőfokú ítélet meghozatalára került sor, azonban a másodfokú ítélet azokat hatályon kívül helyezte.

A kutatás során rablás miatt első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre elítélt személyek képezték az alpopulációt. A BVOP által a Magyar Helsinki Bizottság rendelkezésére bocsájtott 1026 fős listából 400 fő került bevonásra a kutatásba. A kevert típusú interjúk felvételét követően a kutatók áttekintették az érintett fogvatartottak büntetés-végrehajtási iratanyagát (igazgatási és nevelési anyag), arra fókuszálva, hogy van –e eltérés a romák és nem romák büntetés-végrehajtási helyzete között.

A kutatás előkészületeiről, lebonyolításáról és tapasztalatairól Simonovits Bori (TÁRKI) és dr. Novoszádek Nóra (Magyar Helsinki Bizottság) számolt be, a program első részében azokra a BVOP részéről a Fogvatartási Ügyek Főosztályának kiemelt főreferense, Török Edina bv. alezredes bv. tanácsos Úrnő reagált. A megállapításokat a későbbiekben az érdeklődők megismerhetik majd a Kutatási Beszámolóból, a kézirat egyelőre nem közölhető. A kutatók munkáját megnehezítette, hogy az egyes büntetés-végrehajtási intézetekben eltérőek az elhelyezési körülmények (különféle méretű, eltérő férőhellyel rendelkező zárkák), illetve más fegyelmezési és jutalmazási stratégiát folytatnak. Mindent figyelembe véve azonban annyit talán elárulhatok, hogy az pozitívnak értékelhető, hogy a bevont fogvatartottak jelentős része jónak vagy semlegesnek értékelte a személyi állomány tagjaival való viszonyát, és a magukat romának vallók közül csak viszonylag alacsony arányban tapasztaltak előítéletességet (minden harmadik személy) vagy diszkriminációt (minden ötödik személy).

Az elhangzottakat figyelembe véve, a beszámoló ismeretében, továbbá saját tapasztalataimat is tekintve, úgy gondolom, hogy alapvetően nem jellemző a büntetés-végrehajtási intézetek napi gyakorlatára, hogy egy-egy fogvatartottat a roma vagy éppen nem roma származására tekintettel ítélnénk meg. Az elhelyezési zárka kijelölésénél a telítettség miatt adódó nehézségeink mellett a hatályos jogszabályi rendelkezésekben foglalt különféle elkülönítési szempontokat vesszük figyelembe, a differenciálási lehetőségek között a „roma” nem szerepel. Az viszont tény, hogy az intézetek túlzsúfoltsága, az esetenként már-már extrém telítettség egyértelműen befolyással van/lehet az elhelyezésre, annak megváltoztatására, adott esetben intézetek közötti átcsoportosítással. Ebben természetesen a fogvatartottaknak is van szerepe, ugyanis megfigyelhető az a tendencia, hogy a jobb, komfortosabb elhelyezés érdekében, annak reményében a fogvatartottak aktuális érdekeiknek megfelelően hajlamosak változtatni például a dohányzási szokásaikat. A BVOP telítettségkiegyenlítő- és férőhelybővítő programjai a felmerülő problémák orvoslását célozzák meg, bízunk benne, hogy a jövőben a törekvéseknek megfelelően és köszönhetően látványos javulás is érzékelhető lesz. Habár még ebben az esetben is lesznek olyan intézetek, amelyekben a speciális jellegükből (fiatalkorúak vagy nők elhelyezésére szolgáló bv. intézetekre gondolok) adódóan mindenkor nagyobb arányú magát romának valló fogvatartottat helyezünk le, ami az arányokra hatással lehet.   

Amint arra korábban utaltam, az egyes bv. intézetek elhelyezési körülményei eltérőek, így azt, hogy egy fogvatartottnak adott esetben hány zárkatársa van, szintén nem feltétlenül a roma származása határozza meg, hanem az, hogy történetesen melyik intézetben tölti a büntetését, ott hány személyes zárkák vannak, illetve az adott bv. szerv mekkora telítettséggel küzd. A jövőben, amennyiben az új Bv. Kódex hatályba lép, több olyan változás várható, ami hatással lehet az egyes intézetekben elhelyezett fogvatartottak összetételére, valamint arra, hogy egyáltalán egy adott fogvatartott konkrétan hol kerül elhelyezésre. Gondoljunk csak a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézetre, illetve az egyes végrehajtási fokozatokon belül kialakításra kerülő rezsimkategóriákra, melyekről most szándékosan nem kívánok bővebben írni.

A program délutáni részében Dr. Hack Péter egyetemi docens, tanszékvezető moderálása mellett az Országos Rendőr-főkapitányság és a Kúria képviselői szóltak hozzá a témához (érdekes módon a Legfőbb Ügyészség a felkérés ellenére nem kívánt élni a hozzászólás lehetőségével), valamint a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi docense, Dr. Bencze Mátyás kapott szót.

A hozzászólásokból kicsengő véleményeket talán úgy lehet összefoglalni, hogy a Magyar Helsinki Bizottság talán túlságosan kevés ügyet vizsgált a kutatás során, továbbá az a tény, hogy mindösszesen csak egy bűncselekmény típusra szűkítették a kutatást azt eredményezte, hogy a kép nem lehet árnyalt. Választani lehetett volna több olyan bűncselekmény kategóriát, ahol talán még jobb lett volna az arány. A Kúria képviseletében felszólaló Dr. Csík Zsolt bíró úr kiemelte, hogy a személyleírással foglalkozó részeket leszámítva a „roma” szóval nem találkozott az iratokban, ezért meglátása szerint ezen esetekben a kifejezés csak azonosításra vonatkozott.

Egyenlő az, ami mindenki számára igazságos.” – idézte Cicero-t a bíró úr, majd azt mondta, hogy fordítsuk meg mindezt, így lesz igazságos az, ami mindenki számára egyenlő. Végezetül néhány törvénymódosítást igénylő kérdést vetett fel, mint például azt, hogy a nyomozási bíró ülésén legyen jelen az ügyvéd, vagy a nyomozás szerepe ne legyen túlértékelve, hanem mielőbb kerüljön megtartásra a tárgyalás.

A program végén ismét felmerült az, hogy a rablás talán valóban nem a legjobb választás volt, hiszen az ilyen jellegű bűncselekmény esetében jellemző az előzetes letartóztatás elrendelése, függetlenül attól, hogy az elkövetéssel gyanúsított személy roma vagy sem. Amennyiben a kutatás azt szerette volna vizsgálni, hogy romák esetében hamarabb kerül elrendelésre az előzetes letartóztatás, akkor talán tényleg szerencsésebb lett volna más jellegű bűncselekményt választani. Az viszont talán megérne egy másik kutatást, hogy milyen veszélyekkel járhat az, ha nem rendelik el az előzetes letartóztatást.              
     
A Magyar Helsinki Bizottság munkatársai tájékoztatták a jelenlévőket, hogy az előadók és meghívott vendégek hozzászólásaiban elhangzottakat, illetve a hallgatóság soraiból érkező észrevételeket, kiegészítéseket egyaránt figyelembe veszik, azokkal kiegészítik a Kutatási Beszámolót, és azt csak ezt követően öntik végleges formába.

A végeredményt magam is kíváncsian várom, remélem sokakkal egyetemben…

2014. március 26., szerda

Resztoratív gondolatok, avagy visszaemlékezés egy tegnap esti előadásra...



"Tudod, hogy milyen helyreállító igazságszolgáltatási technikák vannak?"
"Hallottál már a MEREPS Programról?"
"Tudod azt, hogy milyen resztoratív technikákat lehet alkalmazni a büntetés-végrehajtásban?"








Tegnap a késő délutáni órákban, 18:00 órai kezdettel az ELTE-ÁJK "B" épületében  lehetett részem abban a megtiszteltetésben, hogy a fenti kérdések köré épülő beszélgetésben közreműködhettem az ELTE-ÁJK Kriminológiai TDK tagjai számára szervezett rendezvényen. 

A részvételi lehetőség értékét tovább emelte számomra, hogy olyan előadó társa lehettem a resztoratív gyakorlatokat bemutató esti programon, mint a Foresee Kutatócsoport vezetője, Dr. Fellegi Borbála.     

Szeretném megköszönni a program szervezőjének és az est moderátorának, Oláh Alexandrának, hogy felkért az előadáson való közreműködésre, illetve a jelen lévő hallgatóknak az érdeklődést, a figyelmet, amivel mindvégig megtiszteltek bennünket. És azt elmondani nem tudom, mennyire örültem annak, hogy hosszú idő után újra találkozhattam Borival, felelevenítve néhány közös londoni és itthoni emléket, és megerősítést kapva arra, hogy jó úton haladunk. A további közös munka és újabb együttműködés lehetőségét pedig keresni fogom!

 

Bölcsesség - N. N. verse

Egy újabb vers, ezúttal a bölcsességről szólva...



Bölcsesség

Miként öregszik az ember,
Úgy érik be a lélek.
Már nem verdesi szárnyait,
Mert tudja, hogy tud repülni,
És önmagával szembesülni.
S okos kompromisszummal
Meg tud ülni a tüskés ágon,
Békésen, mint egy bölcs vándor.





,, A keletkezés pillanatában dől el minden”

2014.03.09.