2014. augusztus 8., péntek

Fogvatartotti gondolat a skype-os beszélő kapcsán...





Amint arról már több alkalommal beszámoltam, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Váltó-sáv Alapítvány együttműködésében egy ideje már folyamatban van az „INNO-Váltó Innovatív, kísérleti foglalkoztatási program fogvatartottaknak/szabadultaknak” című TÁMOP-1.4.3-12/1-2012-0155  számú pályázati projekt megvalósítása, melynek keretén belül kísérleti jelleggel már több alkalommal került sor ún. skype-kapcsolat útján történő beszélő megvalósítására. Az egyik, július végén lehetőséget kapó elítélt az alábbiakban fogalmazta meg ezzel kapcsolatos gondolatait, érzéseit: 

"A mai napon a csillagok kedvező együttállása – vagy inkább a humánusabb büntetőpolitika – lehetővé tette, hogy a már 6 éve – egészen pontosan 2008. március óta – nem látott édesanyámmal skype-on keresztül beszélgethettem. Már az ebbe az intézetbe történő befogadáskor, a nevelőmmel történt beszélgetéskor egy számomra eddig ismeretlen fogalommal szembesültem: súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása, akár kísérettel is. Az eddigi börtönéveim alatt ilyesmivel nemigen találkoztam…

Legutóbb, még egy másik bv. intézetben, az egyik barátom az őt nevelő nagypapája temetésére nem mehetett el, nem közvetlen hozzátartozója jeligével.

A börtönben a fogvatartottak jelentős többsége fegyház fokozatú, az új BTK-nak köszönhetően a többszörös visszaesők közül sokan kedvezményből kizártak, azaz „csontosak”. Így az évek során a magatartásukban gyakorlatilag semmi visszatartó erő nincs, nem fenyegeti őket a kedvezmény meg nem adásának a veszélye! Tudom, hogy ehhez jelentős szemléletváltásra és még több pénzre lenne szükség, de azt hiszem, hogy a javuló büntetőpolitika /az új Bv. Kódex megjelenése/, a hathatós nevelői munka, és nem utolsó sorban egy korlátlan lehetőségekkel bíró támogató program /jelen esetben a ,,TÁMOP”/ összefogásával, nagy mértékben javulhatna a morál, a fegyelem. Az ilyen intézkedéseknek köszönhetően javulna az elítéltek önkéntes szabálykövető magatartása, együttműködőbbek lennének a felügyelettel, személyzettel.

Megjelenne a visszatartó erő!

Maga a beszélő számomra komoly élmény volt, nagy öröm volt a 6,5 éve nem látott édesanyámmal találkozni. Felkészültem rá, hogy őt esetleg egy komolyabb trauma éri a beszélgetés során, mert már napok óta nem aludt, körbehívta az összes létező rokonokat, hogy találkozni fog a „kicsi fiával”. A beszélő mindkettőnk számára egy utánozhatatlan élmény volt. Édesanyám közben felhívta a figyelmemet, hogy köszönjem meg azoknak, akik ezt lehetővé tették. Ő figyelmeztetett rá engem, 91 évesen! Azt hiszem, hogy engem talán még jobban megrázott ez a találkozó, mint őt, de nem bánnám, ha a jövő hónapban már meg lehetne ismételni."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése