2014. április 30., szerda

Alacsony kihasználtság a holland börtönökben?

(Forrás: http://disrupt.blog.hu/2014/04/20/bortonkrizis_hollandiaban#)







Az is baj, ha nincs elég elítélt...

A holland kormány szokatlan válsághelyzettel áll szemben: annak ellenére, hogy már bérbe is adják a létesítményeket a szomszédos országoknak, túl alacsony a börtöneik kihasználatlansága. Olyannyira, hogy az Igazságügyi Minisztérium pénteki jelentése szerint jelenleg több az őr és egyéb kiszolgáló személyzet, mint az őrzött.

2008-ban még 15 ezer fogvatartott volt a holland börtönökben, mára ez a szám tízezer alá csökkent. Márciusban egészen pontosan 9710 fogvatartott jutott a 9914 fős személyzetre. És ebben már benne van 650 "lízingelt" belga bűnöző is. Ennek következtében Hollandia most néhány intézmény bezárására és mintegy 3500 fő elbocsátására készül. Korábban is adtak már el börtönöket - a Roermond-ban működő városi börtönből például butikhotelt csináltak deluxe cellákkal. Eközben Magyarországon 140 (egyes területeken 150-160) százalékos a börtönök kihasználtsága, és csak az idén ezer, 2015-ig pedig további kétezer férőhelyet alakítanak ki

Nem feltétlenül azért van ez így, mert Hollandiában sokkal kevesebb lenne a bűnözés - inkább csak "liberálisabbak" a büntetési tételek és a feltételes szabadlábra helyezés feltételei. Például Hollandiában bevett gyakorlat, hogy a büntetés kétharmadának letöltése után elengedik a fennmaradó egyharmadot. Május másodikán így 12 év börtön után szabadon bocsátják a néhai holland populista pártvezető, Pim Fortuyn gyilkosát, a szélsőséges állatjogi aktivista Volkert van der Graaf-ot. Korábban tízezrek tiltakoztak a férfi szabadon bocsátása ellen. Az igazságügyi minisztérium úgy ítélte meg: csekély a kockázata annak, hogy van der Graaf újabb hasonló bűncselekményt követne el.

Az ügy pikantériája, hogy a 2012-es választási kampány során a jelenlegi miniszterelnök, Mark Rutte ígéretet tett arra, hogy kirúgja azt az igazságügyi minisztert, aki megpróbálja a 18 évre ítélt van der Graaf-ot idő előtt kiengedni a börtönből.


A kép egy működő holland börtönben készült (Maashegge, fotó: Ilya Varlamov)

Varga Líviusz látogatása a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben






(Fotó: Lelovics Zoltán)





2014. április 29-én ismét egy illusztris vendég látogatott el intézetünkbe: Varga Líviusz, a Quimby zenekar alapító tagja, aki a fogvatartottak és a személyi állomány érdeklődő tagjai számára tartott egy felejthetetlen előadást. Következzen István Károlyné kolléganőm visszaemlékezése:


 „Miről is tud beszélgetni egy menő zenész a fogvatartottakkal?” – merülhet fel a kérdés többekben.

Hmm… Ennek az esetleges kérdésnek az eldöntésében segíthet rögtön az a gondolat, amivel Líviusz a beszélgetést kezdte:
Egy történetet mondok el, 20 év történetét, amely a könnyelműségről, az alázatról, a szorgalomról szól: a Quimby zenekar történetét.” – és beszélt és beszélt egy „bolond álomról”, melyet már 6 éves kora óta dédelget: hogy a rock and roll lesz az, ami a mindennapjaihoz szükséges anyagi hátteret biztosítja, hogy a rock and roll lesz az, amivel az egész életében foglalkozhat.

Kergette ezt a „bolond álmot”, amikor a szülei – szeretetből, féltésből – le akarták beszélni, amikor az apósa megkérdezte, hogy mikor lesz már rendes állása, amikor azt látta, hogy a vele egykorúaknak már mindenkinek van rendes állása, autója, szép háza…, amikor a könnyelműség és az emberi gyengeség miatt újra és újra padlóra kerültek…, amikor hülyébbnél hülyébb állásokat vállaltak, hogy el tudják tartani magukat, és kergethessék tovább ezt a „bolond álmot”.

Aztán kb. 10 évvel ezelőtt rájöttek valamire. Rájöttek arra, hogy mindösszesen három fegyverük maradt: a hit, a kitartás, és az alázat. Hit a bolond álomban, és hozzá a kitartó és alázatos munka. Egy barátjuk is volt ehhez: az újrakezdés. Így lett a zenekarból az az ismert zenekar, ami ma a Quimby.

Ez volt a mintegy hetven perces beszélgetésnek a zanzásított változata. DE! Azok a gondolatok, amiken hol elérzékenyültünk, hol meg nevettünk olyan gondolatok voltak Líviusztól, amit – én legalább is biztosan! – sosem fogunk elfelejteni!

Köszönjük, hogy itt voltál, és éld az álmodat!


És köszönjük a Bella István Gimnázium, Általános és Szakképző Iskola igazgatójának és munkatársainak, hogy beszélgetés megszervezésében és létrejöttében segítséget nyújtottak.








2014. április 26., szombat

"Csillag születik" --- a Mesekör legújabb előadása...





Fogvatartottak társadalmi visszailleszkedésének támogatása 

(Olyan újszerű módszerekkel, mint a mesekör és a családi döntéshozó csoport. Jó gyakorlatok bemutatása.)

NCTA-2013-3699-G






2014. április 25-én 15 órai kezdettel,

a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájában, a fenti pályázati program keretén belül a fogvatartotti Mesekör rendkívüli családi beszélő keretében bemutatta a



„Csillag születik”



című mesejátékot,amelyet a fogvatartottak maguk írtak, rendeztek, azért, hogy gyerekeiknek és a közönségnek örömet szerezzenek




Az előadás kezdetére a résztvevő fogvatartottak hozzátartozói és gyermekei, illetve a meghívott vendégek elfoglalták helyüket a Kápolna széksoraiban. A zenekar szokásához hűen talán kissé túlságosan is nagy hangerővel melegítette be a nézőket, a mesekör korábbi előadásaiból megismert dalokat, slágereket felelevenítve. A tervezett kezdési időpontban aztán felgördült az a bizonyos képzeletbeli függöny, és a jelenlévők részesei lehettek annak, hogy a rácsok mögött egy csillag született...    





Szereposztás:



Sanyika, rapénekes kiscsávó – B. Sándor,

Bogár boszorkány – B. Zoltán,

Busman boszorkány – B. János („Busman”),

Mama boszorkány – Oláh Attila, tapasztalati munkatárs, Feldmár Intézet,

Mesélő – Sz. Krisztián,

Öreg Káló, Sanyika apja – F. Márton („Káló”),

Papu, Sanyika nagyapja – O. Árpád,

Kőműves tesó – M. Attila,

Asztalos tesó – L. Győző,

Ács tesó – H. József („Kocka”),

Óriás – Nevenincs Szabolcs,

Boszorkány cica – H. Elemér („Tatus”),

Zsűritagok – Sz. László, D. Lajos, K. Ferenc.



Zenekar:

Dobos: R. Béla,

Szóló gitáros: G. Gyula,

Csörgős: B. Zsolt.



Közreműködők:

István Gyöngyi, nevelő,

Büky Dorottya, mesekör tréner,

Györffy Anna, fotó.





Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család. Káló és az ő sok gyereke. Az öreg Káló hajdanán zenésznek indult, de egy sikertelen táncdalfesztiváli szereplés örökre elvette a kedvét az énekléstől. Ennek a Kálónak legfőbb vágya az volt, hogy a fiaiból embert faragjon, mégpedig dolgos, szorgalmas, becsületes munkásembereket. Az egyik gyerek kőművesnek tanult, a másik autószerelőnek, a harmadik szakácsnak, és így tovább… Mindegyik gyerek, a fiúk és a lányok szépen elhelyezkedtek a munka világában. Csak a legkisebb fiúval, a Sanyikával volt a gond, mert az semmi mást nem akart, csak rapelni. Neki a rap volt az élete. Ráadásul a nagyapja biztatta, fűtötte a fejét, magyarázta neki, hogy kivételes tehetség. Hozott neki szarvashúst és arra bátorította, hogy hagyjon ott csapot-papot és induljon el a „Csillag születik” versenyen, a saját rap számával.




Na, így is lett. Egy szép napon a Sanyika, az apai intelmek és szigor ellenére világgá ment, hogy megnyerje a „Csillag születik” versenyt. Ahogy ment, mendegélt, találkozott egy óriással, akinek rettenetesen fájt a foga. Sanyink a maga egyszerű módján orvosolta az óriás baj át, aki erre hálából mellé szegődött, hű kísérője lett.



Miközben Sanyika mendegélt a barátjával, az óriással, a bűvös, sötét boszorkányerdőben az ott élő három banya közül a legöregebb és leggonoszabb belenézett a kristálygömbjébe és majdnem szívrohamot kapott attól, amit ott látott. Mert, akár hiszitek, akár nem, abban a gömbben az volt, hogy a Sanyikát születésekor egy angyal megáldotta, hogy, ha fellép a versenyben és ország-világ a TV-n keresztül meghallja az ő csodálatos rapelését, akkor a boszorkányok és minden gonosz hatalma megtörik és nekik annyi. Tudták a banyák, hogy meg kell akadályozni Sanyit, hogy előadhassa magát a „Csillag születik” adásában. Haditervet dolgoztak ki, minden eshetőségre felkészültek.



Elindult az első banya, a Bogár nevezetű, egy bűvös sál volt nála. A boszorkány erdőben találkozott is Sanyikával, aki ott vacogott a hidegtől. A nyakára tekerte a sálat és aztán, mint, aki dolgát jól végezte, távozott. Sanyika megnémult a sáltól, csak köhécselni tudott, de szerencsére tesója, az óriás rájött, mi van és megszabadította a sáltól. A boszorkányok fekete macskája persze kifigyelte, hogy mi történik és jelentette gazdáinak, hogy nem sikerült a sötét terv. Elindult a második boszorkány, akit Busmannak hívtak. Ennél egy nagy szál kolbász volt, rá is beszélte az éhes Sanyikát, hogy harapjon bele. Noná, hogy a torkán akadt, a hangja odalett. Megint az óriás mentette meg, jó nagyot vágott a hátára és, ahogy a kolbászt kiköhögte, úgy a hangja is visszajött. A macska újfent elárulta a gazdáinak mi a helyzet, így már csak a harmadik, legöregebb, leggonoszabb boszorkány, a Mama volt hátra, neki kellett megoldania a helyzetet. Átváltoztak mindhárman afrikai táncos lányokká és beneveztek ők is a „Csillag születik” küzdelmeibe. A Mama terve az volt, hogy a helyszínen varázsolja el Sanyikát mindörökre.




Elkezdődött a „Csillag születik”, Krisztián, a konferanszié, bemutatta a neves szakemberekből álló zsűrit, a csodás zenekart és a tánckart is, a három afrikai táncos lányt. Az első fellépő mindjárt Sanyi volt, aki, nagy lelkesen bele is kezdett a rapjébe. Azonban néhány taktus után előpattant a Mama, sötét, béna álmot bocsájtott mindenkire és varázslatával elnémította Sanyit. Ezt az átkot aztán semmi fel nem oldhatta. Egyedül az segíthetett volna Sanyikán, ha az apja szeretete elég erős ahhoz, hogy kimondja, hogy szeretlek, fiam, elfogadlak, úgy, ahogy vagy, támogatlak abban, amit te szeretnél csinálni. De, hát erre nemigen lehetett Sanyinak sansza, lássuk be.  Amikor a zsűri, a zenekar és a közönség magához tért, Sanyi már egy hangot sem tudott kinyögni. A zsűri megsajnálta a kétségbeesett gyereket és azt mondták neki, hogy kap még egy esélyt, később újra próbálkozhat. Szegény Sanyi sírva leült.



Jött a többi fellépő egymás után, énekesek, táncosok, felnőttek, gyerekek, volt köztük ügyetlenebb és nagyon ügyes is, a zsűri keményen dolgozott, a közönség tombolt, a hangulat a tetőfokára hágott.  És ekkor, uramfia, mi történt! Megjelent a teremben az öreg Káló a gyerekeivel, kiderült, hogy ő is benevezett a versenyre. El is énekelt egy hallgatót, nem is akárhogyan.



És a dala végén, mit gondoltok, mit mondott? Hát azt, ami feloldotta a Mama átkát. „Azért jöttem el, mert tudom, hogy a fiamnak szüksége van rám. Szeretlek kisfiam, elfogadlak úgy, ahogy vagy, támogatlak, segítelek mindenben, amit csak akarsz.” És hiszitek, nem hiszitek, a Sanyinak ebben a szempillantásban megjött a hangja. Elénekelte a rapet, amivel készült és persze meg is nyerte a „Csillag születik” küzdelmeit.



És azoknak, akik lemaradtak róla, itt a győztes dal:



Minden gyermek áldott legyen, és a szívük tiszta,

A csonka családokban is a reményt adják vissza,

Mert rájuk épül minden, ők hozzák a jövőt,

Hát fogjátok a kezüket, és segítsetek szülők!

Ennek a mesének már legyen jó a vége,

Büszke legyél rá, mikor a gyerekeidnek meséled,

Az élet lehet mese is, lehet szép a vége,

És ha Te is úgy gondolod, akkor az egész már megérte.

A végére még annyi, és ezt nem tudom kizárni,

Minden gyerek szemében a szentléleket látni!



Refr.: A bizalom, és a szeretet nagyon nagy úr,

A kitaposott ösvényen keskeny az út,

Nagyon nehéz annak, aki a jó utat járja,

Mert bármit is cselekszel, azt a Jóisten látja.



Remélem, hogy a gyerekek már nem követik a példám!

És nem másszák meg utánam is ugyanazt a létrát.

Én hiszek minden gyerekben, hogy a jóra született

És nem abból a fából épít létrát, amit ültetett.

Hidd el nekem egyszerű a fokait megmászni,

De ha megcsúszik a lábad róla nehezebb felállni,

Felállni nem könnyű, ezért ne légy tehetetlen,

Mert a közmondás is azt mondja, hogy nincsen lehetetlen!



Refr.: A bizalom, és a szeretet …







És nagyon nagy buli lett a végén és a gyerekek is feljöttek a színpadra táncolni. A fogvatartottak a Mirkó Alapnak köszönhetően átadták gyermekeiknek az ajándékcsomagokat, akik boldogan kezdték el kicsomagolni a meglepetéseket. Ezt követően kezdetét vette a rendkívüli beszélő, melynek során az elítéltek és hozzátartozóik leülhettek egymással, és nem a megszokott formában, hanem lényegesen kötetlenebb formában beszélgethettek egymással...
 

Csillag született, itt a vége, fuss el véle….



                                                          
(Fotó: Györffy Anna)