2013. augusztus 23., péntek

Szentmise Boldog Ceferino emlékére


A tegnapi napon, 10.00 órai kezdettel Dr. Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Kar cigány pasztorációs referense, esztergom–budapesti segédpüspök mutatott be szentmisét a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szt. Mihály Kápolnájában, Boldog Ceferino tiszteletére.


Boldog Ceferino a cigányok védőszentje, példaképe. Fiatalon bátran segített a beteg, vért hányó öregembernek. Idős korában próbált megvédeni egy ártatlanul elhurcolt fiatal papot. A családját szerette, a fogadott lányát nagy gonddal nevelte, taníttatta. Amikor csak tudott, segített a nálánál szegényebbeken. Becsületes, mindig igazat mondó ember volt, olyan, akiben a barátai vakon megbízhattak. Mély hitű ember volt, akinek történeteire a gyerekek egy életen át emlékeztek.


A cigányok védőszentjeként ismert vértanú emlékére immáron negyedik alkalommal megrendezett családi misén öt fogvatartott számára lehetőség nyílt rendkívüli látogatófogadásra, egyben a szentmisén a családtagjaik is részt vehettek, illetve a szertartás végén a jelenlévő családok családi áldásban részesültek.



 A szentmise befejeztével a fogvatartottak saját készítésű ajándékkal, Magyarország fővédőszentjének közelmúltban tartott ünnepe alkalmából Szent István király lovas szobrának kicsinyített gipsz másolatával kedveskedtek a Püspök atyának, aki láthatóan örömmel fogadta az ajándékot.
 


A szentmisén közel 50 fő fogvatartott és 19 fő családtag vett részt.

Boldog Ceferino emléke szellemében a szentmise üzenete az is volt, hogy segítse az ő példája a cigányokat, hogy úgy élhessenek, mint Boldog Ceferino! Segítse Boldog Ceferino példája a nem cigányokat is, hogy hasonló barátsággal álljanak a cigány testvéreik mellé, mint azt például Don Nicolás vagy Simón tette! Hogy testvérként, egymást megbecsülve és tiszteletben tartva tudjunk együtt élni ebben a kicsi, sokat szenvedett országban, úgy, mint egyetlen Atyának gyermekei!


2013. augusztus 19., hétfő

Ünnepi programok

A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak számára az ünnepi időszak során az alábbi programok kerültek összeállításra:


Augusztus 18. (vasárnap)
8.00 - 12.00, 12.30 - 17.00
Kiétkezés

8.15 – 11.00
Filmklub, az "Acélbakancs" című film megtekintése és feldolgozása

10.30 – 11.30
Igeliturgia, kenyérszentelés,vallási kvízkérdések

10.45 – 11.30 
Szabadtéri sportfoglalkozás jogerősen elítéltek részére

08.30-tól falfestés
A körletépület lépcsőházának meghatározott falfelületére a művészetpedagógiai csoport tagjai pályázat keretén belül felrajzolják, illetve felfestik az előzetesen kiválasztásra került történelmi eseményeket.


           

Augusztus 19. (hétfő)

8.00- 12.00, 12.30 - 17.00
Kiétkezés

8.30 - 15.00   
Filmvetítés a zártláncú rendszeren keresztül

8.30 – 09.30   
Zenekör, dalok közös meghallgatása és azok megbeszélése, a hallottak kapcsán kialakult gondolatok és érzések megvitatása, feldolgozása




10.45 – 11.30 
Szabadtéri sportfoglalkozás az előzetesen letartóztatottak részére

08.30-tól falfestés
A körletépület lépcsőházának meghatározott falfelületére a művészetpedagógiai csoport tagjai pályázat keretén belül felrajzolják, illetve felfestik az előzetesen kiválasztásra került történelmi eseményeket.



                                                                                   
Augusztus 20. (kedd)

8.00- 12.00 és 12.30 - 17.00
Kiétkezés

8.30 - 15.00   
Filmvetítés a zártláncú rendszeren

8.30 – 09.30   
Augusztus 20-i ünnepi műsor a Szt. Dávid Kórus közreműködésével

10.45 – 11.30 
Szabadtéri sportfoglalkozás jogerősen elítéltek részére


08.30-tól falfestés
A körletépület lépcsőházának meghatározott falfelületére a művészetpedagógiai csoport tagjai pályázat keretén belül felrajzolják, illetve felfestik az előzetesen kiválasztásra került történelmi eseményeket.




2013. augusztus 18., vasárnap

Szakmai konferencia - 2013.08.15. 3. RÉSZ





A harmadik előadó dr. Szabó Judit volt, aki szintén az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa. A „Harmadlagos megelőzés tudományos háttere. Hazai helyzetre vonatkozó kutatás fontosabb következtetései” című előadásának bevezetésében a bűnismétléssel kapcsolatos tényezőkről beszélt, melyeket többféle kutatás (egyebek közt bűnözői karrier-kutatás vagy utánkövetéses kutatás) segítségével lehet vizsgálni. Bemutatásra kerültek a statikus (idővel nem változó, nem befolyásolható, mint például a nem, a kriminalitás) és dinamikus (idővel változtatható, potenciálisan befolyásolható, ezért lehetőséget adnak a változtatásra, mint például a képzettség, a végzettség, a családi kapcsolatok, a szerhasználat és az antiszociális attitűdök) kockázati tényezők, valamint a bűnelkövetés és bűnismétlés valószínűségét csökkentő, tehát a rizikófaktorok ellenében ható ún. protektív faktorok (védő tényezők).



Az előadás következő részében az ún. dezisztencia-kutatások tükrében azokról a kilépést támogató tényezőkről esett szó, melyek a bűnelkövetéstől való távolmaradást erősítik. Ezeket két csoportra lehet osztani, melyek a külső és a belső tényezők. A külső, társadalmi tényezők kategóriájába tartozik egyebek mellett a házasságkötés, a stabil munkahely, a kortárs kapcsolatokban bekövetkező pozitív irányú változás, illetve a katonai szolgálat. A belső, pszichológiai tényezők csoportjába sorolható a megfelelő motiváció, a változás iránti elkötelezettség, az én-hatékonyság, az optimizmus, a remény, az identitásváltozás, a szégyen vagy a megbánás.

Ezt követően került bemutatásra néhány rehabilitációs elmélet, az ún. Risk-need-responsivity Modell, az erősségeken alapuló megközelítés, illetve a „Good Lives” Modell. Az első, azaz az RNR-modell lefordítva kockázatszempontú megközelítést jelent, melynek lényege a kockázatbecslésen alapuló, dinamikus kockázati tényezőket megcélzó kezelés. Magját három központi elv képezi. A kockázati elv szerint a rehabilitációs beavatkozások intenzitását az esetek kockázati szintjéhez kell igazítani. A szükségleti elv szerint a kezelésnek a kriminogén szükségleteket kell megcéloznia (mint például antiszociális irányultság, családi és munkahelyi problémák, szerhasználat). A reszponzivitás elve szerint a beavatkozásoknak egyénre szabottnak kell lennie, a leghatékonyabb rehabilitációs stratégiáknak a kognitív- és viselkedésterápiák minősülnek. Az erősségeken alapuló, vagy más szóval készség alapú megközelítés egy dezisztencia szempontú megközelítés, melyben resztoratív elemek is szerepet kapnak. A hangsúly az egyén erősségeire épülő rehabilitációs, reintegrációs folyamaton van, illetve a közösség számára végzett munkán és a helyreállításon. A „Good Lives” Modell a nevét adó „jó élet” fogalma köré épül, és eredetileg a szexuális bűnelkövetők részére került kialakításra, olyan terápiás elemeket is magában foglalva, melyekkel az RNR-modell nem foglalkozik kielégítően. Az elmélet által megfogalmazott cél a jó élethez szükséges ismeretek, képességek, lehetőségek és egyéb erőforrások biztosítása, figyelemmel az egyén szükségleteire, érdeklődésére és értékeire.

Az előadó által elmondottak szerint a fő kockázati tényezőket az alábbiak szerint lehet felsorolni:

  • család, párkapcsolat hiánya vagy nem megfelelő működése,
  • iskola, munkahely hiánya,
  • szabadidő nem megfelelő eltöltése,
  • antiszociális gondolkodás (sztereotípiák, düh, megvetés, kriminálisidentitás),
  • antiszociális kapcsolatok (bűnelkövető személyekkel való kapcsolattartás,
  • antiszociális személyiségmintázat (agresszivitás, túlzott mértékű kalandkeresés)
  • korábbi antiszociális viselkedés,
  • szerabúzus (alkohol, más pszichotróp anyag).


A kockázatbecslési eljárások kapcsán az előadó elmondta, hogy azok körébe sorolható minden olyan módszer, melynek célja a potenciális elkövető vagy áldozat kriminális veszélyeztetettségének, így jövőbeli várható magatartásának a feltérképezése. Az eljárás alkalmas a bűnismétlés valószínűségének vizsgálatára. Az első statisztikai alapú kockázatbecslési eljárás 1928-ban került kimunkálásra, Burgess nevéhez fűződik. Jelenleg már a negyedik generációs statisztikai alapú kockázatbecslési eljárásokat alkalmazzák, cél az egyén esetében a kockázati tényezők jelenlétének és várható következményeinek az értékelése a prognózis felállítása érdekében. Az általános kockázatbecslés mellett beszélhetünk a speciális csoportokra (pl. erőszakos, szexuális bűnelkövetők) kialakított kockázatbecslésről is.



Az eddigi tapasztalatok alapján röviden összefoglalva megállapítható, hogy zárt intézeti keretek között a bűnismétlés megelőzése terén a leghatékonyabbaknak az ún. kognitív viselkedésterápiás programok tekinthetőek. Ezzel együtt röviden, vázlatosan összefoglalva a hatékony kezelési programok ismérvei a következők:

  • erős elméleti és empirikus megalapozottság (a bűnelkövetővé válás okozatiságának valamely konkrét, empirikus adatokkal alátámasztott modelljére épül),
  • a kockázati elv érvényesülése (a kezelés intenzitását és tartamát az elkövető kockázati szintjéhez kell igazítani. A kutatási eredmények arra utalnak, hogy a prevenciós célú beavatkozások az elkövetőhöz igazított intenzitás mellett számíthatnak kedvező eredményekre, így a magas intenzitású programok elsősorban a nagyobb kockázatú elkövetők esetében lehetnek hatékonyak. A differenciált beavatkozás a forráselosztás szempontjából is fontos. A kockázati elv alapján megnő a kockázatbecslés jelentősége, hiszen már nem csak társadalomvédelmi szempontokat szolgálhat, hanem azt is jelzi, hogy kire érdemes a beavatkozást koncentrálni);
  • a szükségleti elv érvényesülése (a beavatkozásnak az elkövető kriminogén szükségleteire kell irányulnia, ellenkező esetben hatástalan vagy akár káros is lehet);
  • a reszponzivitás elvének érvényesülése (a beavatkozásnak erősen individualizáltnak, így különösen az elkövető személyiségéhez és tanulási készségeihez igazodónak kell lennie. Ennek megfelelően elsősorban olyan kognitív viselkedésterápiás elemeket kell tartalmaznia, amelyek alkalmasak egyebek mellett az elkövető attitűdjeinek, gondolkodási és viselkedési mintázatainak alakítására);
  • a részvétel elvének érvényesítése (interaktív, az elkövető aktív részvételén alapuló, probléma-orientált terápiás módszerek alkalmazása szükséges);
  • a programminőség elvének érvényesítése (a programnak magas szintű integritással kell rendelkeznie, amelynek elemei a következetes és célirányos programtervezés és -végrehajtás; a részvétel ellenőrzése, a minőségbiztosítás, a jól képzett szakemberek, valamint támogató, a programot koherensen befogadó intézményi környezet).


„Mi az, ami nem működik?” – tette fel a kérdést az előadó. – „A megszégyenítésen, a megfélemlítésen és a büntetésen alapuló programok nem hatékonyak.”

A hazai kutatás tapasztalatait összegezve dr. Szabó Judit elmondta, hogy a bv. keretek között inkább a szociológiai/strukturális megközelítés az elfogadottabb, viszont nagy eltérések mutatkoznak a szakemberek ismeretei és attitűdjei között. A gyakorlatot pénzügyi és infrastrukturális problémák nehezítik. Hiányzik az egyéniesítés lehetősége, például az első bűntényesekkel való speciális foglalkozás, amibe beletartozna az érintettek fogvatartott társaktól elkülönített elhelyezése. A programok hatékonyságát akadályozza a személyi állomány tagjainak leterheltsége. Végül, de nem utolsó sorban a kapcsolattartás, a szabadítás és az utógondozás széleskörű lehetőségeinek a hiányát említette az előadó.



A konferencia utolsó előadója Negrea Vídia volt, a Közösségi Szolgáltatások Alapítványának vezetője. „A helyreállító igazságszolgáltatás eszközrendszerébe tartozó gyakorlatok alkalmazásának lehetőségei bv. keretek között” című előadása bevezetőjében ismertette a resztoratív szemlélet jellemzőit, hangsúlyozva, hogy a különféle resztoratív eljárások enyhítik az érzelmi sérüléseket és átalakítják a kapcsolatokat. Mint mondta, a helyreállító gyakorlatok, mint például az áldozatok sérelmeinek a jóvátétele, az elkövető felelősségvállalása, illetve a támogató közösségek kialakítása külföldi viszonylatban már a 70-es évektől alkalmazásra kerültek a büntető igazságszolgáltatási rendszerben is.



A büntetés-végrehajtási intézetekben alkalmazott resztoratív programok közül az előadó az alábbiakat említette:

  • bűnelkövetők magatartását célzó programok (AVP-tréning, 1975; workshopok),
  • áldozatok szempontjainak és érzéseinek megértését szolgáló programok (Sycamore Tree Project, 1998; hazánkban ez Zakeus-program néven ismert),
  • közérdekű munka programok (Inside Out Trust, 1993),
  • áldozat-elkövető közötti mediáció (VOM, 1994, Kanada),
  • átfogó resztoratív rendszert alkalmazó börtönök (Restorative Detention, 1998, Belgium).

A resztoratív technikák célja az áldozat felé irányuló jóvátétel, a gondoskodó közösség megbékélésének elérése, illetve az elkövető felelősségvállalása. Ennek több eszköze megfigyelhető a Balassagyarmati Fegyház és Börtön gyakorlatában is, melyek közül az előadó a következőket emelte ki:

  • mediáció, resztoratív és proaktív körök a fogvatartottak közötti konfliktushelyzetek megoldásában,
  • resztoratív proaktív körök és családi döntéshozó csoportkonferencia a kapcsolatok helyreállítása, a közös felelősségvállalás erősítése, illetve a szabadulásra történő felkészítés érdekében,             
  • resztoratív konferenciák megtartása az elkövető, az áldozat és a közösség tagjainak részvételével, külső facilitátor irányítása mellett, a bv. intézet személyi állományának tagja bevonásával, a kapcsolatok helyreállítását és a sérelmek jóvátételét megcélozva,
  • felkészítő foglalkozások megtartása a személyi állomány tagjai és a fogvatartottak számára,
  • érzékenyítő foglalkozások megtartása a személyi állomány tagjai számára,
  • családtagok bevonása a fogvatartottak szabadulás utáni beilleszkedésének elősegítése érdekében,
  • érintett közösségek támogatása,
  • áldozatsegítés,
  • szabadulás és reintegráció előkészítése,
  • közösség bevonása, jóvátétel asz áldozat felé.


A resztoratív módszerek büntetés-végrehajtási keretek között történő alkalmazása kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy „veszély vagy esély?”. Azt gondolom, hogy a válasz egyértelműen inkább az utóbbi, hiszen a helyreállító igazságszolgáltatás eszközeinek alkalmazása hatással lehet az én-kép helyreállítására és érzékenyítésre, a családi kapcsolatok és szerepek helyreállítására, a közösségi kapcsolatok és szerepek erősítésére és helyreállítására, valamint az áldozatok felé irányuló jóvátételre egyaránt.

Ezzel együtt a resztoratív technikák alkalmazása érdekében tudni kell a következőket:

  • a módszerek időigényesek, rugalmasságot igényelnek,
  • a fogvatartottak és hozzátartozói a reintegrációs folyamat aktív szereplőivé kell, hogy váljanak,  
  • a folyamat pozitívuma, hogy problémakezelésre tanít,
  • a szemlélet bv. keretek közötti alkalmazása szempontjából fontos annak elsajátítása és támogatása a személyzet részéről,
  • lényeges a bv. intézet és a civil személyek, szakemberek közötti támogató háló kialakítása és működtetése,
  • szükség lenne a börtönön belül egy ún. resztoratív koordinátor alkalmazására.