2013. február 28., csütörtök

Beharangozó, a Színház.hu írásával..

(Forrás: http://szinhaz.hu/budapest/50841-fogvatartottak-jateka-a-godorben-feldmar-andras-a-mesekorrol)

Fogvatartottak játéka az Akváriumban - Feldmár András a mesekörről




Egy rendkívüli előadás bemutatójára kerül sor a Gödör Klubban, rendkívüli szereplőkkel: mesejáték a Balassagyarmati Fegyház és Börtön fogvatartottjainak előadásában.

Ajánló a darab elé:

Egy darab - az Igazmodó Laci - , amely a Feldmár Intézet által tartott mesekörön, klasszikus mese elemek és a valós történetek keveredésével született a rácsok mögött, és amelyet most bárki megnézhet az M1-en futó Bábel című műsor márciusi közönségtalálkozóján az Akvárium Klubban. A darab után lehetőség nyílik egy beszélgetésre is a fogvatartottakkal. Az wgyébként ingyenes részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melynek lehetősége már lezárult!!!

Feldmár Andrást kérdeztük:

Hogy került kapcsolatba a Feldmár Intézet társadalmi felelősség programja a Balassagyarmati Börtönnel? Mi inspirált benneteket Büky Dorottyával a mesekör elindítására?

Feldmár András: 2010-ben írtuk meg Dorkával A barna tehén fia c. könyvünket, ami egy hosszú beszélgetés egy régi meséről. Ez alatt fogalmazódott meg a gondolat, hogy másokat is bevonhatnánk ebbe a végeláthatatlan beszélgetésbe, ebből az ötletből lett a Mesekör. 2010 ősze óta a Feldmár Inzézet folyamatosan indít és működtet meseköröket. A mesék és az álmok szimbólumvilága nagyon mélyen gyökerezik, ha onnan merítünk, közös nevezőre jutunk. Ennek a programnak a híre jutott el 2012 elején a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnokához Budai Istvánhoz, aki felkért minket, hogy dolgozzuk ki a börtönre-adaptált verziót. Büky Dorka és Kóródi Mari azóta, tehát jó másfél éve dolgoznak a fiúkkal.

Hogy fogadták a fogvatartottak a kezdeményezést?

Feldmár András: Dorka és Mari elmondása szerint az első hetek a kölcsönös bizalom kialakításával teltek. Aztán, amikor már senki nem félt senkitől, minden ment, mint a karikacsapás. A mesék, amelyeket a fiúk saját élményeikből a gyerekeik, családjuk számára kitalálnak és színpadra állítanak, néha krimit, néha komédiát, néha tragédiát, olykor meg horrort idéznek. A Karácsony előtti napokban rendkívüli beszélő keretében mutatják be ezeket a különös mesejátékokat a gyerekeknek és a "produkciókból" készült DVD a karácsonyi ajándék. Óriási erőt adnak a játék és az ajándékozás pillanatai, erőt, amellyel képesek nem csak túlélni, de olykor még élni is.
Most, másfél év után, úgy gondoltuk, hogy elég bátrak vagyunk a falakat és rácsokat elhagyni és a külvilágnak megmutatni, adni valamit önmagunkból. Mondhatnánk nagy szavakat az előítéletek legyőzéséről, a társadalmi reintegrációról és arról, hogy mind egyek vagyunk, de ezt inkább hagyjuk. 

Mit kívánt meg tőlük a felszabadító játék? 

Feldmár András: A játék lényege, hogy a részvétel örömén kívül nincsenek következmények. Azt követeli meg tőlük a mesekör, hogy odaadják magukat, hogy komolyan vegyék a játékot. 



Milyen feladat elé állította ez a találkozás a terapeutát? Milyen élmények érték a közös munka során?

Feldmár András: Én skype-on találkozom a fiúkkal időnként és személyesen akkor, amikor Magyarországra jövök. Az én élményem mindig mély meghatódás. Dorkáék feladata pont az, hogy ne érezzék magukat terapeutának, ez nem meseterápia, nem játékterápia, nem művészetterápia, a terapeuta feladata tehát az, hogy nehogy beleessen a terapeuta szerepbe, mert az azonnal különválaszt. A csodálatos ebben az egészben az együttlét, az önfeledt játék, ének, tánc, társalgás.

Miért kerülhet bemutatásra a mese az Akvárium Klubban?

Feldmár András: Al Ghaoui Hesna készített egy remek riportműsort a börtön-mesekörről és most is vele dolgozunk. A Bábel Hesnával a világ műsor közönségtalálkozója lesz a budapesti "fellépés" apropója.

“Amikor az ember nincs egyedül, képessé válik arra, hogy stratégiát kreáljon önmaga számára” – mondod. Miért van szükségünk társra az önmagunkhoz vezető úton?

Feldmár András: Nem az önmagunkhoz, nem is a másikhoz vezető utat keressük, hanem az a fontos, ami közöttünk van. Aki szenved, azt valaki bántja vagy bántotta. Azt a sérelmet, ami egy embertől ért téged, emberekkel való kapcsolatban kell gyógyítani. A félelem, a szorongás elbutítja, görcsössé, dacossá teszi az embert, beszűkíti a tudatát. Az olyan társ, aki nem fél, szeretni és bátorítani tudja a másikat, lehetővé teszi a felszabadulást. Tehát, amit kell tenned, csak te tudod megtenni, de nem tudod egyedül. A terapeuta mindig képviseli a valóságot a páciense számára, a szeret és a barátság valóságát, hiszen szeretet és barátság nélkül nem érdemes élni.


2013. február 27., szerda

Tisztaság..

A mai képek a fogvatartotti kreativitás egy gyönyörű példáját képezik. Egy zárkaellenőrzés során, az egyik olyan zárkából került elő az ecsetnyél, szivacs és gumilap felhasználásával összeállított tárgy, ahol egyébként az átlagosnál problémásabb magaviseletű, nagyobb odafigyelést igénylő elítéltek vannak elhelyezve. A tisztaságra, a zárka rendjére és általános megítélésére ezzel együtt úgy látszik, hogy odafigyelnek a fogvatartottak, hiszen a zárkában nem gyúrós flakonok, nem a biztonságra is veszélyes egyéb tiltott tárgy került elő, hanem a képeken bemutatásra kerülő ablakmosó eszköz. Hogy a kép a külvilágra akkor is tiszta legyen, ha a zárkaközösség tagjainak a múltja - és esetenként a jelene - nem annyira az..   
















2013. február 24., vasárnap

Börtönből szálloda - miért is ne?!

(Forrás: http://www.nlcafe.hu/ezvan/20130223/borton-hotel-cella/#step1)

Jaj nekem.. Ma valami olyanra bukkantam, ami számomra fölöttébb érdekes.. A bennfentesek jól tudják, hogy a Balassagyarmati Fegyház és Börtön ha másért nem, akkor az alakja miatt a "Körszálló" névre hallgat a börtönszlengben. Az épület maga műemlék jellegű, a maga nemében egyedülálló módon azonban még most is eredeti rendeltetésének megfelelően üzemel, mint büntetés-végrehajtási intézet. Már többször is tűnődtem azon, hogy egyszer, amikor erre a célra már alkalmatlannak ítélik, akkor mi lenne, ha akár múzeumként, akár szállodaként lehetne tovább működtetni a legrégebbi hazai börtönépületet. Azt gondolom, hogy az emberek kíváncsisága határtalan, így biztos vagyok benne, hogy lenne számos olyan vállalkozó szellemű érdeklődő, aki megnézné a múzeum kiállító termeit, illetve igénybe venné a börtönszálló szolgáltatásait. És tessék, ma esti internetes szörfözésem során egy olyan példára bukkantam, ami megerősítette bennem, hogy akár még lehet is jövője a "börtönből szálloda" projektnek..



A hollandiai Het Arresthuis börtön egykor egyike volt a világ legfélelmetesebb börtöneinek, ma már azonban önként jelentkeznek be a recepción a vendégek. A Roermond nevű város történelmi központjában elhelyezkedő épületet ugyanis a 2007-es bezárását követően szállodává alakították. A börtöndizájn részben megmaradt, a korábbi 105 cellát azonban alaposan átépítették és 40 tágas hotelszobát alakítottak ki bennük, kényelmes, modern bútorokkal, fürdőszobával, légkondival, síkképernyős tévékkel és vezeték nélküli internet-hozzáféréssel.


Persze az étteremben sem kenyeret és vizet szolgálnak fel, viszont az étlapról választhatók börtön témájú menük. A hotel rendszeresen tart rabruhás vacsorapartikat is, melyek igen felkapottak. Aki büntetlenül szeretne eltölteni egy éjszakát a börtönhotelben, meglehetősen mélyen a zsebébe kell nyúlnia: a legolcsóbb szoba két személyre 138,50 euróba, vagyis nagyjából 40 000 forintba, míg a legdrágább lakosztály 218,50 euróba, azaz közel 64 000 forintba kerül.



A következő video megtekintésével további betekintést lehet nyerni a nem mindennapi szállodába:



Börtön Café - a pályázat indul!

Pénteken ismét egy pályázati tájékoztatóra került sor a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. Az ebéd előtti időszakban a Szent Mihály Kápolnában összegyűlt érdeklődő elítéltek felvilágosítást kaptak arról, hogy milyen feltételekkel kapcsolódhatnak be a hamarosan beinduló projektbe, melynek címe: "Az elítéltek reintegrációja a szabadulást követően / Munka - közösség - megbánás / Börtön Café". A legutóbbi hasonló tárgyú tájékoztató néhány héttel ezelőtt került megtartásra, és már akkor is szép számmal voltak a jelentkezők, azonban a projekt létszámkerete lehetővé teszi további fogvatartottak bevonását. A mostani alkalom az új jelentkezők motiválását és kiválasztását szolgálta. A mai napon pedig az összes érdeklődő fogvatartott pszichológusi állapotfelmérésen vett részt, hogy az egyéni és csoportos foglalkozások, valamint a szakképzések minél hamarabb elkezdődjenek.  



2013. február 23., szombat

A Zakeus-program folytatása..

Ezen a héten folytatódott a TÁMOP 5.6.1.A-11/4-2011-0001 kódjelű pályázat megvalósítása, egy újabb Zakeus-programmal. A foglalkozásokat ezúttal is a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány vezetője, Katona Csilla irányítja, a helyszín a börtön kápolnája. Az igazán a programhoz megfelelő, és ahhoz méltó keretek között megrendezett foglalkozások célja a resztoratív jellegű gyakorlatok jelentőségének bemutatása, a bekapcsolódott fogvatartottak érzékenyítése, illetve olyan fogalmak fontosságának a hangsúlyozása, mint a "felelősségvállalás", a "bocsánatkérés" és a "jóvátétel". 



2013. február 22., péntek

Kortárs segítő program

Bár a napokban nem tartózkodom Balassagyarmaton, az élet nem áll meg, a folyamatban lévő programok jelenleg is tervszerű ütemezéssel zajlanak. A mostani rövid beszámoló annak köszönhető, hogy munkatársaim teszik a dolgukat, úgy a programok előkészítése, mint a dokumentálásban való feladatvállalás kapcsán. 

Amint arról korábban már beszámoltam, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön mellett működő Társadalmi Visszailleszkedést Segítő Egyesület a közelmúltban ismét nyertes kábítószer-prevenciós pályázati projektet állított össze, melynek a szakmai megvalósítása is kezdetét vette. A projektelemek között ezúttal is megtalálható a kortárs segítő csoport, ami a Váltó-sáv Alapítvány munkatársainak közreműködésével van folyamatban. A civil szervezet hosszú évek óta áll kapcsolatban az intézettel, több kábítószer-prevenciós program megvalósításában működtünk már együtt. 

A most futó foglalkozások a Szent Mihály Kápolna falai között kerülnek megtartásra, azt hiszem, hogy olyan környezetben, amely nemcsak, hogy méltó egy ilyen jellegű és célú programhoz, de megfelelő inspirációt is adhat a résztvevő fogvatartottaknak ahhoz, hogy a foglalkozások során feldolgozott témákat minél jobban megértsék, átérezzék, és a megszerzett ismereteket át tudják adni a társaiknak.




2013. február 21., csütörtök

Internetezés a rácsokon túl...

(Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/95440/internetezes_a_racsokon_tulrol)


"Az egyik német rab turisztikai területen dolgozott és egész Európát beutazta, ismerőseivel a Facebookon keresztül tartott kapcsolatot. Mindig beírta, hogy "Prágában voltam" vagy "Visszatértem a nyaralásból". Két évvel ezelőtt azonban börtönbe kellett vonulnia és azóta az élettársa tájékoztatja az ismerőseit. Mindez persze látszatdolog, hiszen sokan csodálkoznak, hogy miként lehet az, hogy soha nem ő írja a bejegyzéseket és nem reagál a rokonok, barátok szavaira sem. Számos német büntetés-végrehajtási intézetben vannak ugyan számítógépes termek, és ezáltal az elítéltek megtanulhatják kezelni a PC-t, azonban internetezési lehetőség nincs. Nyolc intézetben ugyanakkor lehetővé teszik a továbbtanuló foglyoknak a Hageni Távegyetem szervereihez való kapcsolódást.

A vélemények természetesen megoszlanak arról, hogy járjon-e vagy sem a rácsok mögé került embereknek korlátozott internet hozzáférés. A könnyítés mellett érvelt Florian Knauer jogász, míg Danny Eichelbaum, a brandenburgi CDU-frakció jogi szakértője nem változtatna a jelenlegi gyakorlaton. Szerinte a börtön maradjon börtön, s ne váljon luxusellátást nyújtó intézménnyé. Walter Hammerschick kriminológus viszont úgy vélte, hogy a rabok számára meg kellene könnyíteni a társadalomba való visszailleszkedést és ebben a számítógépek használatának, az internetezésnek és az e-maileknek nagyon komoly szerep juthat, hiszen ezek részét képezik napjaink kultúrájának. Aki nem ért ezekhez a rendszerekhez, az nehezebben illeszkedhet majd vissza, és újból fizetheti majd a társadalom a teljes ellátását. Aki közösségi portálokra látogathat, az nem marad barátok nélkül, nem szakadnak meg teljesen a kapcsolatai, de említhető a lakáskeresés megkönnyítése is.

Dieter Wurm 10 évvel ezelőtt került rácsok mögé. Akkor még nem ismerte a világhálót, a Skype teljesen új volt, és a Facebook is csupán egy évvel később jelent meg. 2009 óta van e-mail fiókja, három társával együtt ő szerkeszti a tegeli büntetés-végrehajtási intézet újságját. Vállalniuk kellett, hogy az e-mail címet nem használják más célokra és az őrök bármikor ellenőrizhetik a leveleiket. Természetesen fennáll a visszaélés lehetősége és erre több esetben volt is példa. Akad olyan, akinek sikerül okos- vagy mobiltelefont becsempésznie, így minden ellenőrzést elkerülhet.

Norvégia, laptop Anders Breivik zárkájában...

Norvégiában teljesen más gyakorlatot követnek: 2010 óta minden helyi börtön korlátozott internetelérést nyújt a raboknak. Amikor valamelyikük begépel egy címet, akkor a rendszer automatikusan ellenőrzi azt, mielőtt betöltené az adott oldalt. Az oktatási és hírportálok szabadon elérhetők, az erőszakos tartalmakat megjelenítő és pornóoldalakhoz viszont egyetlen elítélt sem férhet hozzá. A rendszert folyamatosan frissítik, de mindez nagyon költséges. Florian Knauer ennek ellenére úgy gondolja, hogy a modellt Németországban is átvehetnék. "Nem az a kérdés, hogy az internet bekerül-e a börtönbe, hanem az, hogy mikor és hogyan. Ebben még a büntetés-végrehajtásban dolgozók is egyetértenek velem" - tette hozzá a szakember. Tény viszont, hogy a rácsok mögé mindig némi késéssel kerülnek be a különböző készülékek, például a cellákban a televíziók is csak évekkel azután terjedtek el, hogy a lakásokban már általánosak voltak.

 
Néhány magyar börtönben is elérhető heti egy órára az internet, ami elegendő a levelek letöltésére. Kecskeméten már 2004-ben Cisco tanfolyamot tartottak."


Azt hiszem, a külföldi példák alapján hazánkban is előbb-utóbb át kell gondolni azt, hogy milyen keretek között legyen biztosítva a fogvatartottak részére az internet-használat. Bár konkrét információval nem rendelkezem, de úgy vélem, hogy a számítógépek használata már szinte az összes büntetés-végrehajtási intézetben jelen van, legalábbis azokban mindenképpen, amely intézetekben oktatásban vehetnek részt az elítéltek, hiszen napjainkban az általános iskolában is része a tantervnek az informatikai ismeretek bővítése. Sokan nagy valószínűséggel ismét azon a véleményen vannak/lesznek, hogy ugyan minek a fogvatartottaknak olyan luxus dolgot elérhetővé tenni a rácsok mögött, mint például a számítógép, vagy az internet. Ezzel együtt nem szabad elfeledkezni arról, hogy a szabadulás utáni visszailleszkedés és a munkaerő-piaci elhelyezkedés szempontjából manapság elengedhetetlen és nélkülözhetetlen az, hogy valaki legalább felhasználói szintű informatikai ismeretekkel rendelkezzen, illetve képes legyen az internet használatára. Azt nem mondom, hogy korlátozások nélkül támogatnám azt, hogy az érdeklődő elítéltek internetezzenek, sőt a különféle közösségi oldalak használatát és az elektronikus levelezés engedélyezését biztonsági szempontból is kockázatosnak lehet értékelni, viszont azt gondolom, hogy a norvég gyakorlatban jelen lévő korlátozott internetelérés egy olyan eszköz lehet a re-integrációs folyamatokban, ami támogatást élvezhet. Ehhez persze megfelelő géppark és informatikusi háttér kell, annak érdekében, hogy valóban csak ellenőrzött tartalmakhoz férjenek hozzá az elítéltek. Az e-ügyintézés megismerése, a napi aktuális hírekhez való hozzáférés, a majdani szabadulás után állandó lakhelyül szolgáló település honlapjának megismerése például feltétlenül pozitív lehet. És azt is meg lehetne vizsgálni, hogy a Skype alkalmazása mennyire lehet biztonságosan alkalmazható kapcsolattartási eszköz. Mert ellenőrzött keretek között oly módon lehetne vele kibővíteni a hozzátartozókkal való személyes kapcsolatfelvételi lehetőségeket, hogy egyúttal csökkenthetnénk a látogatók fogadása céljából benyújtott ideiglenes átszállítási kérelmek számát. Elgondolkodtató, megfontolandó...         
 

2013. február 19., kedd

Módszertani Film - Családi Döntéshozó Csoport bv. inézeten belül

A Családi Döntéshozó Csoportkonferancia büntetés-végrehajtási intézeten belül történő alkalmazási lehetőségeinek bemutatása 

 http://gyarmatbv.dyndns.hu/html/palyazatok/2013/0212/video/index.html

Az előbbi linken megtekinthető az a módszertani jellegű film, amely a CSDCS büntetés-végrehajtási keretek közötti alkalmazási lehetőségeit mutatja be. Érdeklődőknek ajánlott!

 

2013. február 18., hétfő

Tököl

(Forrás: http://fn.hir24.hu/itthon/2013/02/13/akiknek-a-borton-a-gyerekszobajuk/)

A HÍR24 száguldó riporterei, Farkas Csilla és Munkácsy Márton, ismét a rácsok mögé látogattak, ezúttal a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetébe, Tökölre jutottak be, nézzük, hogyan emlékeznek meg a kirándulásról: 


Tetoválás a kézfejen, apapótló őrök és bűnös gyerekek, akik próbálják túlélni a börtönt. Riport Tökölről.

„Az öt évből már csak tíz hónapom van, utána tanulni szeretnék, nem lesz több balhé" – fogadkozik mosolyogva a 19 éves Barna Dávid. Mosolya mögött nem magabiztosság van, inkább a zárkában álló fegyőröknek és a nevelőnek szól. A 15 évesen, egy  emberölés bűnsegédjeként elítélt fiú nem tudja, mit mondhat, amiből nem lesz baja.
Annyit azért kibök, hogy kezdetben nem volt mintarab, 17 fegyelmi lapot gyűjtött, verekedett, néha hozzákerültek a gyengébb társak drágább holmijai. Arra a kérdésre, hogy az övét miért nem vette el más, szűkszavúan csak ennyit mond: „Bevédtek a földijeim.”

Most viszont állítja, hogy megjavult, köszönhetően a nevelőknek és annak, hogy dolgozhatott és tanulhatott a börtönben. Némileg árnyalja a képet, hogy később kiderült, Dávid a kevés renitensek egyike, sem az iskolát nem végezte el, sem a munkahelyén nem töltött egy hónapnál többet, mert „nem úgy alakultak a dolgok”.

Hit és remény

Illúzióink nincsenek, de hinnünk kell abban, hogy fel tudjuk készíteni a fogvatartottakat a szabad életre – ezt már Pesti Ferenc bv. őrnagy, a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének ugyancsak fiatal vezetője mondja.

Nincs könnyű helyzetben az intézet, a fiatal elítéltek tizede már amúgy is visszaeső, nem először vannak ilyen típusú intézményben. Ráadásul a 14 és 21 év közötti rabok többségének elég nagy a lemaradása. Van, akinél a befejezett 8 osztály, másnál a fogkefe- és vécépapír-használat ismerete hiányzik.

„Többségük rendkívül rossz környezetből érkezik, a teljes kilátástalanság, a munkanélküliség, a nyomor, a kirekesztettség érzésével. Ötödüknek egyáltalán nincs rendszeres kapcsolattartása, nem látogatják, nem kap levelet, pláne csomagot. És miután letöltik a büntetésüket, ugyanoda térnek vissza. Hiába törik kezüket-lábukat, ha a közeg, a társadalom nem befogadó. Van, aki soha nem fog beilleszkedni, de sokan akadnak olyanok, akik azt mondják, egyszer hibáztam, megbántam, és rendes életet akarok magamnak és a családomnak” – magyarázza a miérteket Pesti.

Más, mint a felnőtteknél

Tökölön csaknem 250-en vannak a 21 év alatti fogvatartottak, akiknek nem volt gyerekkoruk. A körülmények épp olyanok, mint a felnőtteknél, igaz, fegyházfokozat nélkül. A törvény szerint nincs olyan bűnös gyerek, aki megérdemelné, hogy napi 23 órán át csukva legyen a zárkaajtó.

A fiatalkorúak börtöne abban is különbözik a felnőtt letöltőházaktól, hogy a fogvatartottaknak veszett híre van. Olykor nem alaptalanul, tavaly egy kaposvári szállítózárkában varrta össze egy rab a gyengébb társa száját. 2007-ben pedig ennél is tovább ment a mostani tököli generáció, egy első bűntényes – lopásért elítélt – fiút kínoztak meg, majd akasztottak fel a zárkában az unatkozó zárkakollektíva tagjai. A 19 éves áldozat csupán három napot élt a cellában.

De ugyancsak nagy port kavart 2005-ben annak az elítéltnek az esete, akit társai halálra ítéltek: nedves törölközővel körbetekertek, tócsába állítottak, majd áramvezetékre kötöttek – háromszor. Az áldozatot megmentették az őrök, de a megkínzott fiú – miután megjárt több börtönt és az aszódi javító-nevelőt, a szabadulása után felakasztotta magát.

Arról, hogy ne legyen még több tragédia, a tököli felügyelet „gondoskodik”, akik számtalan alkalommal avatkoznak közbe, megakadályozva ezzel, hogy valaki öngyilkosságot, önkárosítást kövessen el, vagy bántalmazza zárkatársát.

Fokozatok

Pesti parancsnok akkor még nem Tökölön szolgált, de állítja, ma már más a helyzet: a fogvatartottaknak új elhelyezési rendszert vezettek be: elődjével, Tóth Tamással újraszervezték a fogház- és a börtönfokozaton belüli tagoltságot.

„Érkezéskor mindenki a felkészítő részlegen kezd, ahol 30 napig tanítjuk beilleszkedni, és megfigyeljük, hogy veszi fel a börtön ritmusát” – mondja a harmincas intézményvezető. Ezt követi az alapfokozat, ahonnan szigorúbb vagy enyhébb rezsimbe is lehet kerülni. Mindez a benti viselkedéstől függ. Aki elfogadja a szabályokat, az gyorsan az enyhébb rezsimű körletre juthat , ami – mielőtt bárki felhördülne – semmilyen extra kedvezményt nem jelent, csupán a börtönfokozatra vonatkozó szabályok pozitív kihasználását.

Vagyis naponta tíz percet telefonálhat saját költségen és hosszabb ideig fogadhat látogatót, míg a szigorúbb körletrészen élők hetente egyszer szólhatnak haza, a családdal csak havi egy órát tölthetnek, ráadásul az őrök is morcosabbak.

(Az enyhébb fokozatot őrzők lelkét sem neveznénk lágynak, miután elcsíptünk pár felszólító mondatot azok közül, amelyekkel a ránk kíváncsi elítélteket visszaparancsolták a zárkákba. Gyorsan rend lett.)

Csitt-csatt, dirr-durr

A 14–19 éves tinédzserek körében sokkal kegyetlenebb az élet, mint a felnőttek büntetőintézetében. Megaláztatás, csicskáztatás, félelem, versengés, balhé és megtorlás – a világon mindenütt a fiatalok a legkegyetlenebb börtönlakók. Nálunk sincs ez másképp.

Ütni kell a tiszteletért, náluk nincs első benyomás után második. Rögtön el akarják dönteni, hogy a zárkahierarchiában ki hova kerül. Problémakezelési technikákat nem ismernek, a normákat nem értik, a pumpa viszont gyorsabban felmegy bennük. Hatalmi harcokat vívnak és erőviszonyokról döntenek. Kezdetben azt vallják, földik vagy izomtól duzzadó karok nélkül elveszett bent az ember.

A legtöbb konfliktus általában a hónap vége felé csúcsosodik ki, amikorra elfogy a pénzük, azaz kávé és cigaretta nélkül maradnak. Gréczy Zoltán felügyelő szerint éppen amiatt, mert a fiatalok érzékenyebbek, egyúttal taníthatóbbak és kezelhetőbbek is felnőtt korú sorstársaiknál. Gyakran „atyai hatalommal” ruházzák fel őrzőiket, útmutatást várnak tőlük, amit otthon sosem kaptak meg.

Például, hogy nem az ököl az első, hanem a problémákat megpróbáljuk szóban rendezni – említi az önismereti és agressziókezelési tréning egyik tételmondatát a minket kísérő nevelőnő, akihez napi szinten fordulnak segítségért a lelkükön könnyíteni vágyó, megtévedt kamaszok.

Védelem a gyengéknek

Mivel 14 év a bekerülés alsó korhatára, érkeznek olyanok is, akiken látszik, hogy egy normál zárkán „szétszednék” őket. Az áldozattípusokat ezért „menekítő zárkába”, úgynevezett pszichoszociális csoportba különítik el, hogy felkészítsék őket a börtönveszélyekre.

A személyzet tudomására heti egy-két esemény jut, amit a rabok egymás sérelmére követnek el, de a zárkán belül sok a titok. „Dúl a tesztoszteron, és egy fiatalkorú még kevésbé tudja, mit veszít, van, hogy az őrnek is visszaszólnak” – vázolja a börtönparancsnok, mivel kell szembenéznie az egyenruhás állománynak.

Vatos Locos

A riportunk elején megismert Dávidnak is volt már próbálkozása az őröknél, de a fogda vele is beláttatta, hogy van szabály, amit jobb betartani. Kézfejéről árulkodik, hogy a tetoválás tiltását nem a betartandók közé sorolja. Hüvelyk- és mutatóujja között két dobókocka.

Nem ezt akarta, hanem a V. L. betűket, a rabok Bibliájának számító A vér kötelez című film Vatos Locos gangjére utalva, de aztán valaki – aki vélhetően erősebb, mint hősünk – kitalálta, hogy Dávid betűi a vamzer lettem rövidítése, úgyhogy át kellett üttetni a monogramot dobókockára.

Egyre többen vannak a kábítószer-prevenciós körleten is, akiknek külön gond, hogy a bekerüléssel együtt a szereket is kint kell hagyniuk.

Lógás és nyári szünet is van

Mivel a fiatalkorúak többsége életkora miatt nem dolgozik, a börtönvezetés előtt két út áll, hogy visszavezessék a rabokat a társadalomba: az iskola és a rengeteg program.

A meszelt falú iskolaépületben elsőtől nyolcadikig van osztály, de vannak gimnazisták is. Pesti parancsnok büszkén mesél arról az emberölés miatt bekerült fiúról, aki dicsérettel tette le az érettségit tavaly latin nyelvből.

A diákok minden könyvet és füzetet az intézménytől kapnak, cserébe nem vihetik fel magukkal a zárkára, kizárva ezzel a házifeladat-írás lehetőségét, és azt, hogy a lapokat cigarettapapírként újrahasznosítsák.

Jelenleg mintegy 160-an tanulnak a „rácsos” iskola falai között. Lemaradásuk óriási: tudásuk nagy átlagban egy ötödik osztályos diák ismereteivel vetekszik. A közismereti tárgyak elsajátítása mellett különféle szakképzésekbe és OKJ-s tanfolyamokba is bevonják őket, miközben személyiségfejlesztő tréningeken és pályaorientáción vesznek részt.

„Nem a tantárgyak átadása az igazán fontos, hanem a nevelés. Individuumként kell kezelni őket, formálni a viselkedésüket és a magatartásukat. Ez össztársadalmi érdek” – magyarázza Borgulya Zoltánné Zsuzsanna, a tököli képzésért is felelős Pannonhalmi Oktatási Központ vezető koordinátora.

Azt meséli, a tököli diákok szívesen tanulnak, és jó eredményeket érnek el. Leginkább a képzőművészet iránt érdeklődnek, a legügyesebbek kint aztán szobafestő-mázolóként vagy fazekasként kereshetnek állást.

Csótányirtás szekrényfelgyújtással

F. Márió is a keze munkáját dicsérő sárgára festett falakról és hófehér homlokzatokról vizionál, mikor a friss levegős jövőről kérdezzük. Három évvel ezelőtt került be, és még ugyanennyit marad. Igaz, jövőre csomagol és költözik, betölti a 21-et, így felnőtt börtönben folytatja a vezeklést. 17 éves volt, amikor bár „nem annak indult, végül mégis rossz irányba fordultak a dolgok”, és emberölés lett a vége.

Először van zárt ajtók és vasrácsos ablakok mögött, de már most „halálra unja” magát. Pingpongozni nem szeret, focizni nem tud, a konditerem nem érdekli, a könyvtár pedig nem köti le. Egyedüli vigasza, hogy „jó a társaság”, és hogy „demokratikus zárkát” fogott ki. Mindenki takarít, kivételezés nincs, mint ahogy a csótányokat is együtt irtják – egyszer épp szekrényestül, nagy lánggal. A tüzet eloltotta a felügyelet, a hat önkéntes csótányirtó pedig mind fegyelmit kapott.

Márió szabad szelleműnek vallja magát, ami saját értelmezésében annyit tesz, hogy nehezen viseli az utasításokat, jobban szeret diktálni. Kérvényét mégis maga írja: Szombathelyre vágyik, a rabok által csak luxusbörtönként emlegetett modern intézetben húzná le a maradék 24 hónapot.

A fiú állítja, családjával jó a kapcsolata, nem jelent majd gondot, ha távolabbi börtönbe kerül. Pesti parancsnok is a családi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza. Beszédes arány, hogy az intézet által szervezett „szülői értekezleten” az érintettek alig ötöde vesz részt, van olyan rokonság, akik pedig inkább csak hergelik a megtévedt fiukat. A börtönvezetés pedig mindent megtesz, a szülőiket például a beszélők utánra időzítik, hiába, börtönben lévő gyermek iskolai előmenetele nem nagyon érdekli a szülőket.

Egy szelet torta

Tavaly néhány jó magaviseletű fiatalkorú felléphetett a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban.  Az egyházi zenére kihegyezett hallgatóságnál hatalmas siker volt, amikor a rabok Majka: „Belehalok” című számát énekelték, majd a tizenéves előadók és hallgatóik az élet fontos dolgairól beszélgettek.

Az egyik rabruhás résztvevőt arról faggatták, mi lesz az első dolga, ha szabadul. Az évek óta börtönkoszton élő fiatal egy nagy csokitortával való találkozást vizionált. Mikor véget ért a beszélgetés, a hallgatók a fejük felett továbbadogatva egy tányért egyensúlyoztak a színpadhoz. Egy szelet csokitorta volt rajta.



2013. február 16., szombat

Nyitott Bíróságok, következő állomás

Ezen a héten a "Nyitott Bíróságok" című programsorozat keretén belül a salgótarjáni J. L. Seagull Szakképző Iskola és Felnőttképzési Központ diákjai jártak a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. Az Intézet szakmai tevékenységének bemutatását követően a látogatók megtekintették a fogvatartotti Fórum Színház előadását, amely ezúttal a drog-prevencióval kapcsolatos jelenetet tartalmazott. A bemutatót követően egy kötetlen beszélgetés alakult ki a hallgatók és a szereplők között, melyet magam irányítottam. A cél az volt, hogy felkészítsük a diákokat a következő foglalkozásra, ami egy perszimuláció lesz, a látottak alapján, bírósági tárgyalótermi körülmények között. A beszélgetés nem kizárólag a drogról szólt, hanem olyan témákat is érintettünk, mint a családi kapcsolatok, a döntések és a felelősségvállalás fontossága. A bűnmegelőzést is egyértelműen szolgáló beszélgetés során az elítéltek személyes példákon keresztül mutatták be, hogy a fiatalkori lázadás, a rosszul megválasztott baráti társaság és a hibás döntések következtében könnyen börtönbe lehet kerülni..     



2013. február 15., péntek

Egy komoly feladvány..

A hétvégére egy kis jókedvre derítő  kérelem, melyben egy fogvatartott parancsnoki meghallgatást kér. 
A gond mindössze az, hogy személyét elfelejtette megnevezni, így a kérelem  teljesítése erősen akadályba ütközőnek tűnik..


2013. február 14., csütörtök

Sereg András írása a Jogi Fórumban

(Forrás: http://www.jogiforum.hu/hirek/29013#.URi8FTmaVqo.facebook)

 

 

Ítéletek és előítéletek - Empátia, szimpátia a tárgyalóteremben (2013.02.11. Jogi Fórum / Sereg András)


Régóta vitáznak a szakemberek, van-e diszkrimináció a magyar igazságszolgáltatásban, mennyire előítéletesek a rendőrök és a bírák. Kevesen tudnak arról, hogy a Magyar Igazságügyi Akadémián az elmúlt években már több száz bíró vett részt az „Empátia, szimpátia a tárgyalóteremben” című kétnapos tréningen.

Napjaink egyik súlyos ellentmondása, hogy miközben a modern igazságszolgáltatás alapvető követelménye a pártatlanság és a törvény előtti egyenlőség, az egész társadalomban aggasztó mértékben él és virágzik az előítéletesség. A hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció elsődlegesen társadalmi probléma, amelynek gyökerei mélyen a társadalomban rejtőznek. Friedrich Nietzsche német filozófus egyik találó aforizmája szerint a meggyőződések veszedelmesebb ellenségei az igazságnak, mint a hazugságok.

Az utóbbi években számos kezdeményezés született az igazságszolgáltatásban előforduló különféle sztereotípiák, előítéletek, diszkriminatív magatartások feltérképezésére. 2011-ben az ELTE ÁJK Jogszociológia Tanszékének és az Európai-Magyar Jogszociológiai Oktatási és Kutatási Alapítványnak az Open Society Institute támogatásával végzett országos kutatás során például azt vizsgálták, hogy a jövő jogászai és rendőrei tanulmányaik megkezdésekor, illetve befejezésekor milyen mértékben előítéletesek. Hét felsőoktatási intézményben 719 jog- és 52 rendőrhallgatót kérdeztek meg. Az eredményeket 2011 novemberében Krémer Ferenc szociológus ismertette a „Diszkrimináció az igazságszolgáltatásban?” címmel megrendezett konferencián. A kutatásban vizsgált csoportok a németek, a szlovákok, a zsidó vallásúak, a Krisna tudatú hívők, a kínaiak, a romák, a homoszexuálisok és a nők voltak. Az első és a negyedéves hallgatók között viszonylag jelentéktelen volt a véleménykülönbség, amikor azt kérdezték tőlük, hogy szerintük melyik társadalmi csoport milyen mértékben jelent veszélyt a társadalomra. Mindkét évfolyamban magasan a romákat ítélték a legveszélyesebbnek – az első évfolyamosok 65,9, a negyedévesek 63,8 százaléka, azaz az egyetemi oktatás hatására nem történt ebben a kérdésben érdemi változás. A kínaiak esetében viszont már határozott eltérést mértek: míg az első évfolyamos tanulók 34,1 százaléka tartotta őket veszélyesnek, az egyetem végére ez az arány 21,2 százalékra csökkent. A tendenciákból az látszik – állapították meg a kutatók –, hogy az egyetemi évek alatt, ha csekély mértékben is, de csökken a diszkrimináció: míg az első évfolyam hallgatóinak 18,1 százaléka kirekesztő, ez az arány a negyedévesek között „csak” 15,7 százalék. A befogadók aránya az első évfolyamosok között 7,2 százalék, ami a negyedik évre csaknem megduplázódott (13,7 százalék).

Ez az eredmény semmiképpen sem váratlanul született, hiszen a rendőrtiszti főiskolások körében 2004-ben végzett vizsgálatok is azt bizonyították, hogy a cigányokat a többségtől és más kisebbségektől egészen különbözőképpen fogják fel: a hallgatók 69 százaléka szerint a romák veszélyt jelentenek, 71 százalékuk pedig engedelmességre is kényszerítené őket. Végh Zsuzsanna az „Előítéletes gondolkodás a rendőrségnél” című, 2008-ban publikált cikke szerint a rendőrök csaknem 80 százaléka úgy véli, hogy a cigányokban nincs jogtisztelet, 60 százalékuk szerint pedig a bűnözésre csak ürügy a megélhetési kényszer.

Molnár Katalin, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense „Az előítéletesség verbális kifejeződései és annak következményei a rendvédelemben” című tanulmányában arra a kérdésre kereste a választ: miképpen tehetünk valamit annak érdekében, hogy meglévő előítéletességünk legalább valamelyest enyhüljön, illetve hogyan tudjuk azt elérni, hogy ne akadályozzon bennünket hétköznapi élethelyzeteink megoldásában. Ehhez az első lépés az – állítja a kommunikációs tréner –, hogy előítéleteit ki-ki beismerje, minél jobban megismerje azok természetét, irányultságát. Amit lehet közülük, azokat meg kell szüntetni, vagy legalább enyhíteni rajtuk, a fennmaradó legmélyebb, legerősebb, már-már kiirthatatlan előítéleteket pedig meg kell tanulni kezelni, és – nem utolsósorban – a konfliktusoknál kordában tartani.

A Magyar Helsinki Bizottság 2004-ben műhely-konferencián mutatta be annak a kutatásának az eredményeit, amely azt vizsgálta, hogyan érvényesül a büntetőeljárásban a törvény előtti egyenlőség elve, felfedezhetők-e az eljárás során statisztikailag mérhető különbségek aszerint, hogy a terhelt roma vagy nem roma. A bírósági irattárakban megvizsgált 1147 ügyirat elemzése azt igazolta, hogy egy roma, ha bűncselekményt követ el, nagyobb valószínűséggel bukik le, mint egy nem roma. Vagyis nem arról van szó – magyarázta egy interjúban Kőszeg Ferenc –, hogy a romákat ártatlanul ítélik el, hanem arról, hogy egy nem romának nagyobb esélye van arra, hogy nem találják meg. „Egyesek – például egyes rendőrök – azt mondják: ha Magyarországon nem volnának cigányok, akkor bűnözés se lenne. A mi vizsgálataink viszont azt mutatják: ha nem volnának cigányok, a rendőrség bűnfelderítési statisztikái lennének sokkal rosszabbak.”

A Magyar Igazságügyi Akadémián évek óta foglalkoznak a bírák személyiségfejlesztésével. Homonnai Csilla és Straub Erika „Empátia, szimpátia a tárgyalóteremben” címmel tart kétnapos tréningeket. A foglalkozás célja a bírói munkát segítő empátia fejlesztése, valamint a természetes személyiségjegyekből adódó szimpátia tényezőinek felismerése és kiküszöbölése a bírói ítélkezés során. Az oktatók szerint az empátia segíti, a szimpátia nehezíti a semleges bírói döntéshozatalt. A szimpátia megléte megkérdőjelezhetetlen, felismerése kötelező.

Egy korábbi ilyen képzésen részt vett bíró elmesélte: egy esetmegbeszélés során elemezték például: mit tennének annak a bírónak a helyében, akinek egy tárgyaláson feltették a kérdést, hogy milyen vallású. „Ha a bírónő részt vett volna a képzésen, akkor nem válaszolt volna a kérdésre, hanem elszámol legalább ötig, és utána nem azt a választ adja, ami aztán bejárta az egész sajtót” – mondta a bíró.

A szakemberek az egyik legsúlyosabb bírói hibának a prejudikálást tartják. A bírónak nem lehet prekoncepciója, az érdemi döntése meghozataláig nyitottnak kell lennie valamennyi – az eljárás során felmerülő – információra. Tremmel Flórián pécsi jogászprofesszor szerint a bírónak fejlett kommunikációs készséggel kell rendelkeznie, hangneme nem lehet durva, sértő, minden helyzetben vigyáznia kell stílusára. Emellett nem nélkülözheti a határozottságot sem, de legfontosabb tulajdonsága a döntésképesség. Az a bíró, aki nem meri, nem tudja vállalni a döntést, éppen a bírói hivatás lényegére alkalmatlan.

A Magyar Igazságügyi Akadémián az elmúlt időben gyakran tartottak csoportfoglalkozásokat az Amnesty International munkatársai. Balassa Szilvia, Kende Judit és Selymes Orsolya „Sztereotípia, előítélet, diszkrimináció” című előadásukon amerikai kriminológiai statisztikák és bírósági dokumentumok vizsgálati eredményeiről számoltak be. Ezekből kiderült, hogy az Egyesült Államokban a feketékre általában hosszabb börtönbüntetést szabnak ki, gyakrabban ítélik halálra a fekete elkövetőket, mint a fehéreket. A fekete vádlott súlyosabb büntetést kap, ha az áldozat fehér. Ugyanakkor a fekete esküdtek is hajlamosak a saját csoportból származó vádlottakat enyhébb ítélettel sújtani, mint a fehér vádlottakat.

Pap András László egyetemi docens „Diszkrimináció úton, útfélen” című tanulmányában leírta: az amerikai autópályákon végzett igazoltatásokat célzó vizsgálatok kimutatták, hogy az össznépesség 13,1 százalékát jelentő feketék (2011) aránytalanul felülreprezentáltak a rendőri eljárásban igazoltatott és eljárás alá vont személyek között. New Jersey államban például az intézkedés alá vontak 53 százaléka volt fekete, 24,1 százaléka hispán, míg fehér csak 21 százalék. A feketék kétszer gyakrabban kaptak bírságot, mint a fehérek, azzal együtt, hogy a fekete háztartások egyötödében nincs is személygépkocsi.

Jerome Frank, múlt században élt amerikai jogszociológus szerint az egyes bírók jelleme, hajlamai, elfogultságai és szokásai gyakran meghatározzák, hogy mit fognak törvényesnek tartani. „A bíró, mint a többi halandó, ha gondolkodik, abba mindig bekapcsolódik a teljes személyisége, és ez színt visz annak minden részébe. Ahhoz – folytatta analízisét Jerome Frank –, hogy megismerjük a bírák megérzéseihez vezető okokat, amely létrehozza magát a jogot is, tanulmányozni kell, a bírák személyiségét. Az igazságosság személyenként nagyon eltérő lehet, függ a bírók lelki alkatától, személyiségétől, neveltetésétől, környezetétől, egyéb hatásoktól." 


Érdekes lenne megejteni a büntetés-végrehajtási intézetekben, a személyi állomány tagjai körében egy olyan vizsgálatot, amelynek célja, hogy vizsgálja, a személyzet tagjai vajon mennyire viseltetnek előítéletekkel az elítéltek irányában. Meggyőződésem, hogy előítéletek nálunk is vannak, akarva-akaratlanul. Azt hiszem, hogy a börtönben töltött évekkel egyenes arányban magam is könnyebben feltételezem a rosszat, a negatív töltetű dolgokat a fogvatartottak többsége esetében. Nem tudom biztosan, hogy mindez egyértelműen az előítéletesség kategóriájába tartozik, vagy egyszerűen csak óvatosabb lettem, kevésbé vágyom arra, hogy "megvezessenek". Azt azonban továbbra is biztosan állítom, hogy számomra majdnem teljesen mindegy, hogy egy fogvatartott roma vagy nem roma, magyar vagy nem magyar származású. Az egyén megítélését nálam az együttműködésre való hajlandóság, a hozzáállás határozza meg, nem pedig a bőrszín, a származás vagy bármi egyéb olyan dolog, ami alapján diszkriminációval lehetne engem vádolni. Ezzel együtt tényleg úgy gondolom, hogy a téma érdemes lenne arra, hogy valaki felhasználja egy vizsgálathoz..     

2013. február 8., péntek

Testépítés veszélyekkel..

A most következő képek annak ellenére nem a közelgő Valentin-nappal kapcsolatos gondolatokkal vannak összefüggésben, hogy szív alakú apróságok láthatóak rajtuk. A kis kék szívek a börtönben esetenként és bizonyos fogvatartottak körében oly jellemző testépítéssel vannak kapcsolatban..



A legalsó képen bemutatásra kerülő Danabol egy Methandienone hatóanyag tartalmú testépítő szer, olyan, erős hatású szteroid, melynek szedése inkább tapasztaltabb sportolóknak ajánlott. Az eredeti Danabol 10 mg tabletta kék színű, szív alakú, anabolikus hatása szinte azonnali és igen erős, napi 4-5 tabletta elég, hogy szinte bárki drámai eredményeket érjen el. Kimutatták, hogy növeli az állóképességet, és az étvágyat is, a valaha gyártott egyik leghatékonyabb orális szteroidnak számít a piacon. Hatásának lényege a testtömeg növelése, mivel önerőből jellemzően nehezebb, lassabb folyamat a kívánt eredmény elérése. A Danabol-kúrát maximum 8 hétig ajánlott folytatni, közben az edzéstervet és a táplálkozásra vonatkozó előírásokat egyaránt be kell tartani. Jellemző, hogy egyfajta piramis-kúra formájában kell a szert fogyasztani, aminek a lényege, hogy az első héten napi 2, a második héten napi 3, míg a harmadik héten napi 4 tablettát kell bevenni, majd a feladatsor ismétlése következik. A helytelen alkalmazás azonban hatástalanságot eredményez. A hatása egyébként állítólag megbízható és gyors, ezzel együtt különféle mellékhatások is jelentkezhetnek a szedése során, mint például májprobléma, magas vérnyomás, hajhullás, agresszív megnyilvánulások, tartós vagy ideiglenes impotencia. A Danabol 10 mg thaiföldi gyártmány, közismert neve a Dianabol is, jelenlegi gyártója a Body Research, de többféle hamisítványa van, közülük kiemelkednek a kínai és olasz hamisítványok. A román változata Naposim néven ismert, régebben az is gyakran használt tiltott dolog volt a bv. intézetekben, illetve a „Napos” is hamisításra került. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt találkoztam egy olyan fogvatartottal, akinek a silány minőségű hamisítvány szinte teljesen tönkretette a szervezetét, először a mája ment gallyra, majd a többi szerve, végül a szabadulása után nem sokkal azt a hírt kapták benti társai, hogy az illető meghalt. Szóval, mindentől függetlenül, a börtönben tiltottnak minősülő testépítésnek azért vannak veszélyei... A felső két képen látható cuccok a napokban került előtalálásra, és szerintem egyértelműen jól látszik, hogy a gyárihoz viszonyítva a tabletták lényegesen sötétebbek, és bár az nem látszik a képeken teljesen jól, a széleik sem annyira jól kidolgozottak, mint az eredetié. Magam nem vagyok a téma nagy szakértője, de szerintem ebben az esetben hamisítvánnyal van dolgunk. Aminek ki tudja, hogy milyen nem kívánt mellékhatásai és egyéb veszélyei lehetnek a tablettákat illegálisan beszerző és beszedő elítéltekre. Remélem, nem meglepő, hogy miért gondolom azt, hogy a fogvatartottak esetében fontosabb az elméleti tudásuk és felkészültségük fejlesztése, mint az, hogy 60-as kart növesszenek, utóbbival erősítve a velük szemben élő előítéleteket és a sztereotípiákat. Előbbi viszont talán jó hatással lehet a beilleszkedésükre és az elfogadásukra nézve. A témával kapcsolatban talán azt lehetne üzenni a fogvatartottaknak, hogy ne karban, hanem inkább agyban legyenek nagyok..