Jobb agyféltekés rajzolás a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

A hét első négy napján egy különleges kísérleti program került megrendezésre a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, melynek keretén belül Tóthné Kun Andrea, jobb agyféltekés rajztréner négynapos tanfolyamot tartott öt fő előzetes jelentkezés alapján kiválasztott fogvatartott, valamint az Intézet személyi állományának egy aktív és egy nyugdíjas munkatársa számára.  

 Tóthné Kun Andrea

Ahogy a tréner honlapján (http://www.jobbrajzos.hu/) a jobb agyféltekés rajzolás alapjai után böngészve magam is megtudtam, az előzmények közül kiemelkedik, hogy Dr. Betty Edwards a California State University professzor emeritusza, doktori címet szerzett a művészet, oktatás és érzékelés témakörében. A professzor asszony rendszeresen tart előadásokat egyetemeken, művészeti iskolákban és olyan vállalatoknál, mint például az Apple vagy a Walt Disney. Roger Sperry pszichobiológus munkáját olvasgatva az emberi agyféltekék működéséről, megalkotta elméletét, melyhez saját tapasztalatok és pedagógiai munkája segítették. Az elmélet szerint az emberi agy két alapvetően eltérő gondolkodásmódot használ. Az egyik elemző, sorrendet betartó és mindenre magyarázatot kereső, amolyan okoskodó (bal), a másik pedig észlelő, kreatív és érzelmeinkre, benyomásainkra hagyatkozó (jobb). Az a tény, hogy rajzolás közben nem lehet egyidejűleg beszélgetni és amint belemerülünk az alkotásba, elveszítjük az időérzékünket, igazolja, hogy átvált agyunk egy, a hagyományostól eltérő gondolkodásra, látásmódra.

Könyvét, mely a Jobb agyféltekés rajzolás címet kapta, 1979-ben adták ki először. Azóta több nyelvre lefordították és milliók tanultak meg módszerével rajzolni. A legmeglepőbb azonban, hogy módszerét a rajzolással még távoli kapcsolatban sem levő csoportok és egyének is használni tudják. A könyvében leírtak új utat mutatnak ahhoz, hogyan lehet alkalmazni az abból elsajátított képességeket, készségeket az elvont tárgyak tanulásánál és a probléma megoldásban.

Amint a módszer alapjait a honlapján Tóthné Kun Andrea magyarázza, a legtöbb embernek, főleg felnőtt korban az élete nagy része bal agyféltekés üzemmódban telik el, elnyomunk magunkban megérzéseket, felbukkanó ötleteket, érzelmeket. Mindenre magyarázatot, választ keresünk, mindent tökéletesen ismerni akarunk, logikát állítunk fel mindenben. Ez a normális, ez az egyszerű, ez a gyakori. A jobb agyféltekés irányítást viszont bonyolultnak, ismeretlennek, netán bizarrnak, sőt, természetellenesnek érezzük. Pedig ha hagyjuk magunkat az érzelmeink és megérzéseink által vezetni, vagy csak megengedjük, hogy nagyobb szerepet kapjanak az életünkben, teljesebb és boldogabb lehet minden napunk. Megtanulható és gondolkodásunk befolyásolható. Elérhető, hogy speciális feladatok megvalósításához ezt a hajlamot irányításunk alá vonjuk. Erre szolgáltat bizonyítékot a rajzolás. Négy nap alatt “megtanulunk” rajzolni. Látványos változáson mennek keresztül a résztvevők. Pálcika emberektől indulva a negyedik napon mindenki elkészíti közel fotó minőségű mesterművét.

A rajzolás révén megtanult érzékelés lehetővé teszi a látás egy más, közvetlenebb módját. Az agy szerkesztői funkciója valahogyan kikapcsol és képesek leszünk teljesebben és talán valószerűbben is látni. Miután megtanulunk rajzolni, az élet sokkal gazdagabbnak tűnik, sokkal több látnivalót fedezünk fel és azt, hogy a dolgok körülöttünk milyen gyönyörűek.

A tréner tapasztalatai szerint sokan azért nem vágnak bele a rajzolásba, mert azt mondják, nem tudnak rajzolni. Ez olyan, mintha azért nem mennék el angol órára, mert még nem beszélek angolul, vagy azért nem mennék el tánc órára, mert még nem tudom, hogyan kell táncolni. A  rajztanfolyamon rájössz, hogy a rajzoláshoz nem kézügyesség szükséges,  elegendő hozzá egy átlagos szem-kéz koordináció, ami pl. egy labda elkapásához kell. A kézügyességnek ilyen értelemben semmi köze a rajzoláshoz.

Ahogy a rajztréner fogalmaz „a rajzoláson keresztül megismered magadat és megismered a körülötted lévő világot. A cél nem az, hogy egyik vagy másik agyféltekénket háttérbe szorítsuk, elnyomjuk. Erről szó sincs. Csupán az eddig háttérben meghúzódó jobb agyféltekénknek nagyobb teret biztosítunk és megtanuljuk észrevenni a jelzéseit, elfogadjuk az általa nyújtott kreatív megoldásokat,de leginkább kiegyenlítve élünk a lehetőségeinkkel és nem szalasztunk el első pillanatra talán bugyutának tűnő, megmagyarázhatatlan alternatívákat, amik akár teljes egészében megváltoztathatják és jobbra fordíthatják életünket.

Az élet minden területén ennek a mondatnak valamelyik fele irányít bennünket és visz előre vagy gátol meg a haladásban.  Amikor azt mondom, hiszem, hogy tudsz rajzolni, te lehet, ingatni kezded a fejed. Pedig hidd el, tudsz rajzolni. Ahogy tudsz olvasni, biciklizni, táncolni vagy éppen úszni és még sorolhatnám, a rajzolás is veled született képesség. Csak a hited és a látásmód egyfajta kiszélesítése és megváltoztatása szükséges hozzá. Természetesen az alapok elsajátítása után a további fejlődésünkhöz gyakorlás és a technikai tudás finomodása kell. Éppen úgy, mint az úszótanfolyam után nem következik az olimpia, csak ha rengeteg edzésen veszel részt, vagy a táncórák nem jelentik azt, hogy automatikusan megnyerhetsz egy nemzetközi standard táncversenyt, csak ha gyakorolsz és gyakorolsz.

Amikor felfedezed a benned rejlő képességeket és magadat is ámulatba ejted- nem is beszélve a környezetedről-, amikor részese leszel egy csodának, amit a kezedben tartott ceruzával élsz át, rájössz, sokkal többre vagy képes, mint eddig valaha is hitted magadról. Megváltozik a hited és a világ körülötted…

Csak egyszerű grafit ceruzával rajzolunk, az alapokat sajátítjuk el. Az “egész”-ben, ami a szemünk elé tárul, megpróbálunk részleteket észrevenni, úgymint a széleket, tereket, viszonyokat, fényeket és árnyékokat. Megtanulunk “látni”.

Négy nap alatt, speciális feladatok elvégzése után, szinte észrevétlenül változik meg a szemléletünk és meglátunk apró dolgokat, amik eddig elkerülték a figyelmünket. Feltárul előttünk egy csodálatos világ. Látni fogjuk, hogy az életünk sokkal több lehetőséget tartogat számunkra, mint valaha is gondoltuk.”

Az intézetünkben megtartott tréninget Tóthné Kun Andrea térítésmentesen kínálta fel, résztvevő munkatársaim elmondása alapján egyfajta kíváncsiság által is vezéreltetve, miszerint a tanfolyamain eddig részt vevő civil személyektől eltérő társadalmi hátterű és jellemzően alacsonyabb iskolai végzettségű fogvatartottak körében is működik –e a program. Amint a következő képek azt egyértelműen alátámasztják, a válasz egy hatalmas „igen”. Azt gondolom, hogy különösebb magyarázat nélkül is mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a résztvevők négy nap alatt mekkora változáson, fejlődésen mentek át. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a képzés olyan lehetőségeket ad az érintetek számára, mellyel a jövőben élhetnek, művészileg kiteljesedhetnek, elismert alkotó tevékenységet végezhetnek, minek köszönhetően talán akad olyan fogvatartott is, aki a tréningnek köszönhetően megtalálta az új élete alapját. A programért mindenképpen köszönettel tartozunk a rajztrénernek, munkájához további sok sikert kívánunk, de az eredmények magukért beszélnek…

         

                                                                                              A tárlat...

 

 Az egyik fogvatartott alkotásai (a bal oldali hétfőn, a jobb oldali csütörtökön készült)

 Az egyik résztvevő hétfői rajza...

 És ugyanez a fogvatartott csütörtökön már így rajzolt...

 Csillag Dorottya kolléganőm munkái, a bal oldali fotó alapján hétfőn a középső rajzot, míg tegnap a jobb szélső alkotást rajzolta...

 Egy másik fogvatartott két rajza, tréning kezdetén és a végén...