Elítéltek oktatása: a cél, hogy ne kerüljenek vissza a börtönbe. A Börtön Café-projekt, a Fejér Megyei Hírlap tudósításában.
2013. június 20., csütörtök
2013. június 13., csütörtök
dr. Stella Leontin előadása
A mai napon a Balassagyarmati Fegyház és Börtön falai között dr. Stella Leontin kanonok plébános tartott előadást az érdeklődő fogvatartottak számára "Ahogyan Rómát és Ferenc pápát láttam" címmel.
A Szent Mihály Kápolnában megrendezésre kerülő programon több, mint 30 érdeklődő fogvatartott volt jelen.
Múzeumok éjszakája 2013. - A tervezett program
A Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Nógrád Megyei Levéltár szervezésében - a
Múzeumok Éjszakája és a Nyitott Levéltárak 2013 idei rendezvénysorozatához
kapcsolódva – az alábbi programot kínálja minden érdeklődő számára.
A
Palóc liget Ady Endre utcai kijáratától rabszállító
gépjármű (rabomobil) indul a
büntetés-végrehajtási intézetbe 15.00
órakor első ízben, majd tervezetten ezt követően 30 percenként.
A
látogatóknak a rabomobil indulását megelőzően a Palóc Múzeumban kell
jelentkezniük az intézetbe való belépés előkészítése miatt.
A
börtön területére szúró-vágó eszköz, lőfegyver, kép és hangfelvétel készítésére
alkalmas eszköz nem vihető be. A belépéshez személyi azonosság igazolására
alkalmas okmány felmutatása szükséges.
A rabszállító gépjármű érkezését követően az Intézet
falain belül:
A
látogatók köszöntése után a program első
helyszíne a körletépület bírói helyisége, ahol előadást hallhatunk a betyárvilágról, Benkó Sisa Pista helyi betyár
kalandos életéről, megtekinthetünk egy, a börtön építésének (1845) korát idéző „cellát”, és az erre az
alakalomra felállított akasztófát,
továbbá fogvatartotti alkotásokat.
Előadó:
Végh József, helytörténeti kutató, a Jakus Lajos Cserhátalja Falumúzeum
vezetője
A második helyszín
az intézet felújított börtönkápolnája,
a körletépület IV. emeletén. Előadás
az éppen 40 évvel ezelőtt Balassagyarmaton történt túszejtésről, a börtön építéséről, a kápolna felújításáról. Az
épületben közlekedve bepillantást nyerhetünk a mai kor fogvatartottjainak
mindennapi életterébe is.
Előadó:
Szederjesi Cecília, a Nógrád Megyei Levéltár igazgató helyettese
A harmadik helyszín
a sötét és nyirkos börtönpince, mely
a puritán berendezésével az élet utolsó napjait idézi, igazi „siralomzárka”. Az 1950-es évek korát
idéző kiállítás is itt tekinthető meg.
Az
intézet sétaudvarán börtöntetkó készítésére,
valamint fotózásra is lesz lehetőség
(kalodában, „rabruhában”, zárkaágyon!), majd átvehetjük az intézet elhagyásához
nélkülözhetetlen szabaduló igazolást!
Könyv és sütemény vásár!
Az
Intézet falain kívül („Megyeháza” nagyterme):
15.00
órai kezdettel a Feldmár András nevéhez kötődő Feldmár Intézet munkatársainak a Balassagyarmati Fegyház és
Börtönben tartott Mesekör előadását
tekinthetjük meg: „Igazmondó Laci” történetét,
mely történet érdekessége, hogy azt a csoport tagjai írták, és hozzá a zenét is
ők alkották.
A
belépés díjtalan, önkéntes
adományt elfogadunk!
További felvilágosítás és
regisztráció: 06/35/501173; H-Cs: 08.00-16.00, P:
08.00-13.00
A program támogatói:
Társadalmi Visszailleszkedést Segítő Egyesület, Palóc Múzeum, Feldmár Intézet,
Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön, Balassagyarmat Város Önkormányzata.
Minden
érdeklődőt szeretettel várunk!
2013. június 12., szerda
Múzeumok Éjszakája 2013
2013. június 22.
Múzeumok Éjszakája 2013.
A Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Nógrád Megyei Levéltár bemutatja kétévente megrendezésre kerülő interaktív kiállítását, melynek keretében az érdeklődők a Vármegyeháza nagytermében megtekinthetik a büntetés-végrehajtási intézet elítéltjeiből alakult társulat, a Feldmár Intézet munkatársainak közreműködésével működő Mesekör "Igazmondó Laci" című előadását. Az elszántabb, illetve az Intézet tevékenységét jól ismerő érdeklődők már láthatták az előadást, de mások számára egy nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is egyedülálló projekt lesz látható, amely ebben az évben civil környezetben már bemutatásra került. Igaz, akkor nem "hazai pályán", hanem az Akvárium Klubban, Budapesten. Ezzel együtt tény, hogy a fogvatartottak részéről valóban bátorság kell ahhoz, hogy megmutassák magukat a közönség előtt. Kérem az érdeklődőket, hogy előítélettől és félelemtől mentesen, tiszta szívvel és lélekkel tiszteljék meg az előadás szereplőit és felkészítőiket.
Az előadás megtekintése díjtalan, azonban a nézők részéről adomány jellegű felajánlást elfogadunk, és az így befolyt összeggel a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége által működtetett Tanoda támogatása valósul meg. A Tanoda célja az oda járó
gyermekek iskolai sikereinek erősítése, jobb tanulmányi eredményre való
törekvés, pozitív minta mutatás, mivel a kollégiumban tanító pedagógusok
között roma származásúak is vannak. Távolabbi cél, hogy az
oda járó gyermekek között egyre többen fejezzék be sikeresen az általános
iskolát, váljanak jogosulttá ösztöndíj támogatásokra, és érettségit adó
középiskolában tanuljanak tovább. Pedagógiai
cél továbbá, hogy kiscsoportokban, a gyermekre minél több időt szánva, egyéni
fejlesztéssel segítse pótolni a lemaradásokat, illetve
a tanulók tantárgy-specifikusan készüljenek fel a következő héten várható tananyag
elsajátítására a fiatalok. Azt gondolom, hogy a cél pozitív, mert hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatásához, támogatásához járul hozzá, ez által bűnmegelőzési célokat is szolgálva.
A nap további programjai a későbbiek során bővebben ismertetésre kerülnek, de annyit elárulhatok, hogy több kiállítási helyszín lesz az Intézet falai között, ahová az érdeklődők nem meseautó, hanem ún. rabomobil fedélzetén juthatnak be. A visszaszámlálás lassan kezdődhet, a program résztvevőinek a magam részéről jó szórakozást, és a rendhagyó börtönlátogatást követően természetesen sikeres szabadulást kívánok!
2013. június 11., kedd
Most parlagfűnek érzem magam... - L. Gy. verse
A most következő vers egy olyan elítélt alkotása, aki a múlt héten részt vett a Feldmár András által tartott előadáson. Az első bűntényes fogvatartott, élve a lehetőséggel, hozzászólt a pszichoterapeuta gondolataihoz, és önmagát parlagfűhöz hasonlította. A magam részéről engem annyira megfogott a hasonlat, illetve az, ahogy az érintett a saját helyzetét megközelítette, hogy az oktatásszervező nevelő kolléganő segítségével megkértem arra, hogy fejtse ki a témát kicsit bővebben. Azt nem is reméltem, hogy egy verset kapok, de így történt. Különösebb kommentet nem is fűznék hozz, de olvasásra azért erősen ajánlom!
Most parlagfűnek érzem magam!
Hiszen a parlagfű a pusztában nő ki,
És mindenki ki akarja irtani.
Csak a többi parlagfű óvja,
Mint rabot a családja.
Kietlen pusztában, ahol nincs semmi élet,
Elég, ha a földben a mag levegőt kap és feléled.
Gyorsan terjeszkedik,
S ő általa más növény is nyílik!
Mert tápanyagot ad a földnek,
Termővé teszi a kopár környéket.
De magassá nem sokáig nyúlik,
Hiszen saját magától visszahúzódik.
Mint a király, ki csatában a háttérben marad.
De mi ezt a növényt rossznak látjuk, és ki akarjuk
irtani.
De senki nem tud a dolgok mögé látni,
Ugyanis a pollenje okoz allergiát.
De mindezt a környezetben lévő gazok okozzák.
Védőburok van a pollenen,
S ő nem akarja, hogy ez leégjen.
Viszont, ha a parlagfüvet egyszer beviszed a mszervezetedbe,
Nem okoz allergiát többé sohasem.
Így vagyok én is, mert ha megismersz,
Hidd el, sok értékre is lelsz.
S ne irts ki, mint egy gyomnövényt,
Hisz megszenvedek én a bűneimért.
Ne kitépni, vagy lekaszálni akarj a többi ember közül,
Hanem ismerj meg, és jó emberre lelsz, hamar ki is derül.
Vétettem igaz sok-sok hibát,
De engem is ért külső hatás.
Nekem is volt védőburkom, hogy ne árthassak neked,
De voltak dolgok, amiért leégtek ezek.
Most csak meg vagyok, s nem akarok már parlagfű lenni,
Szeretnék inkább fa lenni,
Ágaimmal felhőket súrolni!
Lombjaim közt madarakat óvni.
Éltető nektárt, gyümölcsöt teremni,
Fáradt vándornak nap elől menedéket adni,
S ha éhes, eledelemmel táplálni.
De még csak mag vagyok,
S ha nem óvnak, elszáradok.
Rossz földbe kerülhetek,
Tüskék közt elveszhetek.
Sok gonddal kell még megküzdjek,
Még csemetévé cseperedek.
Mindezt én jól tudom,
Hisz fa az egész családom.
Édesapám és édesanyám,
Bölcsessége száll át énreám.
Mert az ő gyümölcsük vagyok,
Ezért az Úrnak hálát adok!
2013. június 10., hétfő
Katolikus szentmise
A tegnapi napon 14.00
órakor, rendszeresnek számító havi program keretében római katolikus szentmisén
vehettek részt az eseményre önként jelentkező fogvatartottak. Az Intézet Szent
Mihály Kápolnája adott helyet a rendezvénynek, melyen dr. Stella Leontin kanonok-plébános úr mutatta
be a szentmise áldozatot, 74 fő fogvatartott részére.
A szentmise befejezéseként a katolikus börtönlelkészek jóvoltából a jelenlévők mindegyike könyvadományban részesült.
A szentmise befejezéseként a katolikus börtönlelkészek jóvoltából a jelenlévők mindegyike könyvadományban részesült.
2013. június 9., vasárnap
Egy újabb keráló...
Egy újabb "mestermű", a fogvatartotti találékonyság mintapéldánya: a képeken látható vízforraló eszköz két lágyvasból készült evőkés pengéjének összeillesztésével készült. Veszélyes...
2013. június 8., szombat
Feldmár András látogatása a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben
A mai délelőtt folyamán az „Olvasáskultúra fejlesztése a reintegráció megalapozásában, új társadalmi csoportok bevonása a könyvtár használatába” című,TÁMOP-3.2.4.A-11/1-2012-0075 azonosítószámú projekt keretén belül ismét egy illusztris vendéget köszönthettünk a Szt. Mihály Kápolna falai között, Feldmár András személyében.
Az egyébként Kanadában élő világhírű pszichoterapeuta néhány hetes magyarországi tartózkodása során feltétlenül fontosnak tartotta, hogy ellátogasson a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe, ahol a Feldmár Intézet munkatársainak vezetésével már második éve működik a fogvatartotti Mesekör.
Ahogy a bemutatkozás során elhangzott, Feldmár András most jobban izgul, mint a múlt hét végén a Lurdy Házban megtartott két napos előadásán, ahol alkalmanként ezerötszáz ember előtt osztotta meg gondolatait. Majd azon nyomban felhatalmazta a jelen lévő fogvatartottakat, hogy az előadás során akármikor megzavarhatják őt kérdéseikkel, mert akkor legalább arról esik majd szó, ami őket érdekli.
Visszautalva a Budapesten megrendezett előadásokra, melyek címe "Most vagy soha" volt, Feldmár András elmondta, hogy a most és a soha kritikus pillanatok. Olyan pillanatok, amikor minden, az egész élet megváltozhat. Ezzel együtt minden pillanat kritikus. Viszont minden szokástól meg lehet szabadulni.
A rácsok mögött is igaz az a gondolat, hogy az ember alapvetően szabadságra van ítélve. Nem lehet, hogy valaki nem szabad. Még egy olyan szituációban is van választási lehetősége az embernek, amikor egy pisztolyt nyomnak a homlokához, és azt mondják neki: pénzt vagy életet! Az ember még ekkor is választhat.
Az előadás első részében Feldmár András személyes életeseményeken keresztül mutatta be a jelenlévő fogvatartottaknak, hogy számára mik voltak a legjelentősebb "most vagy soha"-élmények. Elmesélte, hogy annak idején milyen kalandos úton hagyta el Magyarországot, és hogyan jutott el Bécsbe. A jelenlévők megtudhatták, hogy ott volt alkalma először megtekinteni belülről egy börtönt, mert több napos ébrenlét után két rendőrnek köszönhetően egy bécsi börtönben aludhatta ki magát, két gyilkossal összezárva. Ezt követően rövid angliai kitérő után, a Vöröskereszt segítségével érkezett meg Kanadába. Mint mondta, számos spontán dolog történik az ember életében, amik alakulhatnak jól és rosszul, de aki túl akar élni bizonyos helyzeteket, annak kreatívnak kell lennie, még ha az nem is minden esetben jár együtt azzal, hogy törvényes is egyben. Ha sikeres, akkor összejön, ha nem, akkor elkapják.
A budapesti előadásokon elhangzottakat felidézve, Feldmár András elmesélte egy nő történetét, aki tigrisek elől menekülve egy szakadékhoz futott. A mélységhez érve belekapaszkodott egy indába, és elkezdett lefelé mászni. Ekkor vette észre, hogy a mélyben is tigrisek várják, ráadásul egy egér jelent meg, ami hozzálátott az inda harapdálásához. Ebben a pillanatban a nő jobbra nézet, és meglátott a kövek között egy szem szamócát. Mit csináljak? - gondolta a nő, és az egyetlen dolog, aminek értelmét látta az volt, hogy megeszi a szamócát. Az életünk során mind így vagyunk. Megszületünk, mögöttünk ott vannak a tigrisek. Tudjuk, hogy egyszer meghalunk, tehát előttünk is ott vannak a tigrisek. Közben bármikor betegek lehetünk, tehát az egér is jelen van. Épp ezért, ha szamócát találunk, akkor együk azt meg!
Abban az esetben, ha az ember élete során eltér az úttól, akkor jöhetnek váratlan dolgok, melyek akár félelmetesek is lehetnek, de nem lehet tudni, hogy mi fog történni. Ami megtörtént, azt már nem lehet megváltoztatni. A jövő meg nem látható. Ezért csak a jelen pillanat van, csak arra lehet hatásunk.
A következő részben a jelenlévő fogvatartottak kaptak lehetőséget arra, hogy kérdéseket tegyenek fel Feldmár Andrásnak. A helyszín és a közönség összetétele ismeretében talán nem meglepő, hogy az első kérdező egy visszatérő álmáról kérdezett, amelyben kommandósok mennek érte, letartóztatják, és börtönbe kerül. Az érintett elítélt elmondta, hogy a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben jól érzi magát, legalábbis a körülményekhez képest, de álmaiban néha attól tart, hogy egyszer jön valaki, aki azt mondja neki, hogy elszállítják innen.
A válaszban Feldmár András egyebek közt elmondta, hogy ha ő azt álmodná, hogy egy számára megfelelő, jó helyzetből valaki kirántaná és egy rosszabb helyzetbe kerülne, akkor azt érezné, hogy tehetetlen, valamit el kell tűrnie. Ezzel kapcsolatban említette meg a születést, mint az első ilyen jellegű élményt. Az anyaméhben ugyanis az ember egyfajta börtönben volt, de ott jó volt neki, mert meg volt mindene, biztonságban érezte magát. Aztán a születése pillanatában mindenki elkezd kapálózni, hogy mi is történik vele. Ezért jó hely a börtön, mert itt megvan a védőburok. Az a fajta védőburok, amiben például a Mesekör is dolgozik.
A továbbiakban szó esett még különféle családon belüli problémákról, a szülők felé irányuló megfelelési kényszerről, illetve megtudhattuk, hogy két fontos dolog kell ahhoz, hogy az ember élni tudjon: a bizalom és az igazságosság. Bár utóbbival kapcsolatban Feldmár András megemlítette, hogy az igazságosság nem is létezik. Van szavunk rá, de igazságosság még sincs, mert ha lenne, akkor nem beszélnénk róla.
Azt hiszem, hogy azok az elítéltek, akik részt vehettek a programon, rengeteg olyan gondolattal, élménnyel lettek gazdagabbak, amelyek talán elgondolkodtatják őket, és pozitív hatással lesznek a jövőjükre. Arra az időre, amikor a mostani védőburkot elhagyva ismét szabad emberek lesznek. De mint tudjuk, a jövőt nem ismerjük, ezért aztán a mindenkori jelenünk döntései azok, amelyek meghatározzák a sorsunkat. Mi mást kívánhatnék hát a végén, mint jó döntéseket mindenkinek...
Visszautalva a Budapesten megrendezett előadásokra, melyek címe "Most vagy soha" volt, Feldmár András elmondta, hogy a most és a soha kritikus pillanatok. Olyan pillanatok, amikor minden, az egész élet megváltozhat. Ezzel együtt minden pillanat kritikus. Viszont minden szokástól meg lehet szabadulni.
A rácsok mögött is igaz az a gondolat, hogy az ember alapvetően szabadságra van ítélve. Nem lehet, hogy valaki nem szabad. Még egy olyan szituációban is van választási lehetősége az embernek, amikor egy pisztolyt nyomnak a homlokához, és azt mondják neki: pénzt vagy életet! Az ember még ekkor is választhat.
Az előadás első részében Feldmár András személyes életeseményeken keresztül mutatta be a jelenlévő fogvatartottaknak, hogy számára mik voltak a legjelentősebb "most vagy soha"-élmények. Elmesélte, hogy annak idején milyen kalandos úton hagyta el Magyarországot, és hogyan jutott el Bécsbe. A jelenlévők megtudhatták, hogy ott volt alkalma először megtekinteni belülről egy börtönt, mert több napos ébrenlét után két rendőrnek köszönhetően egy bécsi börtönben aludhatta ki magát, két gyilkossal összezárva. Ezt követően rövid angliai kitérő után, a Vöröskereszt segítségével érkezett meg Kanadába. Mint mondta, számos spontán dolog történik az ember életében, amik alakulhatnak jól és rosszul, de aki túl akar élni bizonyos helyzeteket, annak kreatívnak kell lennie, még ha az nem is minden esetben jár együtt azzal, hogy törvényes is egyben. Ha sikeres, akkor összejön, ha nem, akkor elkapják.
A budapesti előadásokon elhangzottakat felidézve, Feldmár András elmesélte egy nő történetét, aki tigrisek elől menekülve egy szakadékhoz futott. A mélységhez érve belekapaszkodott egy indába, és elkezdett lefelé mászni. Ekkor vette észre, hogy a mélyben is tigrisek várják, ráadásul egy egér jelent meg, ami hozzálátott az inda harapdálásához. Ebben a pillanatban a nő jobbra nézet, és meglátott a kövek között egy szem szamócát. Mit csináljak? - gondolta a nő, és az egyetlen dolog, aminek értelmét látta az volt, hogy megeszi a szamócát. Az életünk során mind így vagyunk. Megszületünk, mögöttünk ott vannak a tigrisek. Tudjuk, hogy egyszer meghalunk, tehát előttünk is ott vannak a tigrisek. Közben bármikor betegek lehetünk, tehát az egér is jelen van. Épp ezért, ha szamócát találunk, akkor együk azt meg!
Abban az esetben, ha az ember élete során eltér az úttól, akkor jöhetnek váratlan dolgok, melyek akár félelmetesek is lehetnek, de nem lehet tudni, hogy mi fog történni. Ami megtörtént, azt már nem lehet megváltoztatni. A jövő meg nem látható. Ezért csak a jelen pillanat van, csak arra lehet hatásunk.
A következő részben a jelenlévő fogvatartottak kaptak lehetőséget arra, hogy kérdéseket tegyenek fel Feldmár Andrásnak. A helyszín és a közönség összetétele ismeretében talán nem meglepő, hogy az első kérdező egy visszatérő álmáról kérdezett, amelyben kommandósok mennek érte, letartóztatják, és börtönbe kerül. Az érintett elítélt elmondta, hogy a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben jól érzi magát, legalábbis a körülményekhez képest, de álmaiban néha attól tart, hogy egyszer jön valaki, aki azt mondja neki, hogy elszállítják innen.
A válaszban Feldmár András egyebek közt elmondta, hogy ha ő azt álmodná, hogy egy számára megfelelő, jó helyzetből valaki kirántaná és egy rosszabb helyzetbe kerülne, akkor azt érezné, hogy tehetetlen, valamit el kell tűrnie. Ezzel kapcsolatban említette meg a születést, mint az első ilyen jellegű élményt. Az anyaméhben ugyanis az ember egyfajta börtönben volt, de ott jó volt neki, mert meg volt mindene, biztonságban érezte magát. Aztán a születése pillanatában mindenki elkezd kapálózni, hogy mi is történik vele. Ezért jó hely a börtön, mert itt megvan a védőburok. Az a fajta védőburok, amiben például a Mesekör is dolgozik.
A továbbiakban szó esett még különféle családon belüli problémákról, a szülők felé irányuló megfelelési kényszerről, illetve megtudhattuk, hogy két fontos dolog kell ahhoz, hogy az ember élni tudjon: a bizalom és az igazságosság. Bár utóbbival kapcsolatban Feldmár András megemlítette, hogy az igazságosság nem is létezik. Van szavunk rá, de igazságosság még sincs, mert ha lenne, akkor nem beszélnénk róla.
Azt hiszem, hogy azok az elítéltek, akik részt vehettek a programon, rengeteg olyan gondolattal, élménnyel lettek gazdagabbak, amelyek talán elgondolkodtatják őket, és pozitív hatással lesznek a jövőjükre. Arra az időre, amikor a mostani védőburkot elhagyva ismét szabad emberek lesznek. De mint tudjuk, a jövőt nem ismerjük, ezért aztán a mindenkori jelenünk döntései azok, amelyek meghatározzák a sorsunkat. Mi mást kívánhatnék hát a végén, mint jó döntéseket mindenkinek...
2013. június 6., csütörtök
Köszönetnyilvánítás a Balassagyarmati Fegyház és Börtön intézetének
Visszajelzés egy szabadult fogvatartott részéről:
Mesterremekek
Tegnap számoltam be a fazekas-képzés befejezéséről, most bemutatok néhány mesterremeket, annak illusztrálására, hogy a képzés egyáltalán nem volt haszontalan, és számos igényes munka került ki a közreműködő fogvatartottak keze alól:
Vendégségben a rácsok mögött: Kamarás István
Gránitz Miklós fotóművész segítségével és hathatós támogatásával, a közreműködésével megkezdett kulturális programsorozat újabb állomásához érkeztünk, amikor is ma délután vendégül láthattuk a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájának falai között Kamarás István szociológus, egyetemi tanárt, több meseregény, regény, szociográfia, hangjáték és szépirodalmi írás szerzőjét.
Annak idején vendégünk volt az, aki kidolgozta a Nemzeti Alaptantervbe bekerülő emberismeret című tárgyat, amihez tantervet, tantárgyi útmutatót, tankönyvet és tanári segédkönyvet készített. A mai interaktív előadás során Kamarás István segítségül hívta Kopernikusz, Darwin és Freud tanait, rávilágított az állatvilág képviselői és az emberek közötti különbségekre, mindeközben hangsúlyozva, hogy az eltérő földrészeken és kulturális háttérrel élő emberek egy fajhoz tartoznak, a hovatartozás keresése, az érzelmek az emberek életében fontos szerepet játszik. Az előadás során több dalt hívott segítségül a vendégünk, illetve két irodalmi alkotás (Nagy László "Ki viszi át" című verse és Örkény István "Trilla" című egypercese) bemutatásával és elemzésével igyekezett rávilágítani arra, hogy az ember, az emberek világa mennyire nehezen meghatározható.
2013. június 5., szerda
Véget ért a fazekas képzés...
Ahogy a múlt hónapban már beszámoltam róla, a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben a végéhez közelít a fazekas képzés. Mint ahogy azt az érdeklődőkkel korábban megosztottam, májusban a részt vevő fogvatartottak
írásbeli vizsga keretében mutatták meg felkészültségüket, míg a tegnapi napon a szóbeli és gyakorlati vizsgákon adtak számot a tudásukról az érintettek. A
vizsgákon ezúttal is jelen voltak a Váci Fegyház és Börtönben elhelyezett azon elítéltek, akik ott kapcsolódtak be a képzésbe.
A bevont fogvatartottak egy kivételtől eltekintve eredményesen zárták a vizsgát, és azt követően a vizsga bizottság elnökétől átvehették az OKJ-s bizonyítványokat. Azt hiszem, hogy az elítéltek egy olyan új készséggel lettek gazdagabbak, amit nemcsak a rácsok mögött, hanem annak idején, a civil életben is kamatoztatni tudnak majd.
2013. június 1., szombat
Múzeumok éjszakája...
Hamarosan további információk jönnek, de minden érdeklődőnek figyelmébe ajánlom a Múzeumok Éjszakája alkalmából megrendezésre kerülő programokat!
http://gyarmatbv.dyndns.hu/html/kiallitasok/2013/20130531/plakat.pdf
Kedvcsinálónak egy két évvel ezelőtti kép...
Gyermeknapi látogató fogadás
Egyéb jellegű elfoglaltságaim miatt csak most jutott időm arra, hogy beszámoljak egy múlt heti eseményről. 2013.05.26-án a Balassagyarmati Fegyház és Börtön vezetése a gyermeknap alkalmából 9 fő
fogvatartott részére biztosított lehetőséget rendkívüli családi
látogatófogadásra. Az illetékes nevelők által kiválasztott fogvatartott apukák - olyan elítéltek, akik fontosnak tartják a
családi kapcsolatok ápolását, erősítését - saját készítésű képeslappal kedveskedtek gyermekeiknek, illetve a szokásosnál valamivel meghittebb, családiasabb légkörű beszélgetés során origamizhattak is velük.
A közös játszással, rajzolással, színezéssel tarkított beszélőt
követően, mintegy 45 percben, az Intézet Szent Dávid Zenekara
játszott gyermekdalokat és egyéb szórakoztató dalokat a családi beszélő résztvevőinek, mely produkciót néhány fogvatartott is meghallgathatta a helyszínen.
Aranyosi Ervin: Szeresd a gyermeked!
Szeresd a gyermeked, öleld a szívedre!
Ez az, mire vágyhat, fényre, szeretetre.
Legyél vele többet, várja közös játék!
Az együtt töltött perc, neki mind ajándék.
Ne a pénzedet költsd, többet ér egy álom!
Segíts álmodozni, hogy alkotóvá váljon.
Ne rút szabályokkal mérgezd meg életét!
Inkább tedd szabaddá két alkotó kezét!
A tudást úgy add át neki, ahogy kéri!
A bölcs a tudását kérdésekre méri.
Ne erőltess olyat, amit mások várnak,
nem kell megfelelni a gyarló világnak.
Szeresd a gyermeket szívvel, szeretettel,
lelke hadd szárnyaljon, legyen boldog ember!
Adj neki örömöt, békét, boldogságot,
hagyd neki örökül a csodaszép világot.
Ez az, mire vágyhat, fényre, szeretetre.
Legyél vele többet, várja közös játék!
Az együtt töltött perc, neki mind ajándék.
Ne a pénzedet költsd, többet ér egy álom!
Segíts álmodozni, hogy alkotóvá váljon.
Ne rút szabályokkal mérgezd meg életét!
Inkább tedd szabaddá két alkotó kezét!
A tudást úgy add át neki, ahogy kéri!
A bölcs a tudását kérdésekre méri.
Ne erőltess olyat, amit mások várnak,
nem kell megfelelni a gyarló világnak.
Szeresd a gyermeket szívvel, szeretettel,
lelke hadd szárnyaljon, legyen boldog ember!
Adj neki örömöt, békét, boldogságot,
hagyd neki örökül a csodaszép világot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)