2012. január 31., kedd

Falcolás



A tegnapi napon közzétett bejegyzésemben egy kevéssé hiteles fotóval illusztráltam a fogvatartottak egyik jellemzőnek értékelhető feszültséglevezetési módszerét, a falcolást.    

A cselekményt valamennyi büntetés-végrehajtási területen dolgozó szakember, kolléga jól ismeri, de természetesen minden fogvatartott hasonlóan tájékozott ezzel összefüggésben.

Jellemzően borotvapengével vagy drótdarabbal valósítják meg a "falcolást" a fogvatartottak, de adott esetben lecsorbult csempe sarkával, villával, illetve bármilyen, vágásra alkalmas eszközzel képesek a cselekmény elkövetésére, melynek lényege, hogy jellemzően az alkaron több, általában felületi vágást ejtenek magukon, az esetek döntő többségében csak a felgyülemlett feszültség levezetésére, idegességükben, manipulatív szándékkal végrehajtva az önkárosítást. Tapasztalataim szerint tehát a tényleges halálvágy nem annyira jellemző, a börtönbeli önkárosítások ugyanis többnyire ún. teátrális (azaz színpadias) megnyilvánulások. Amennyiben valaki konkrétan öngyilkosságot akar elkövetni, akkor az olyan módszert fog választani, ami eredményre vezet (ahogy az elítéltek fogalmaznak, például nyakra húz be, adott esetben önakasztást hajt végre, amikor egyedül van...). 

Ha az elkövetés hátterét, kiváltó okait vizsgáljuk, akkor többféle alternatíva adódik:
  • fogvatartott személyes érdeke (például elhelyezés megváltoztatásának elérése, adósság vagy tartozás rendezésétől való átmeneti megmenekülés, de az utóbbi időben elterjedt a fogvatartottak körében, hogy többen azért követnek el önkárosító magatartást, mert így általában egészségügyi szempontból ellenjavallt lesz az egyszemélyes elhelyezése, így például nem lesz biztonsági elkülönítésbe helyezhető vagy nem hajtható végre az érintett személy esetében a magánelzárás fenyítés),   
  • "cry for help" (például a fogvatartott fenyegetve érzi magát zárkatársaitól vagy a vele azonos körleten elhelyezett más fogvatartottaktól, de ezt nem meri jelenteni a személyi állomány tagjának, ezért falcol, mert ennek eredménye az lesz, hogy egészségügyi előállítására kerül sor, ahol adott esetben már mer beszélni a problémájáról vagy lehet, hogy betegszobára kerül, ami ideiglenes megoldást jelenthet a számára...),  
  • szembehelyezkedés a fogva tartó intézménnyel, a benti körülményekkel (a fogvatartott úgy érzi, hogy a személyi állomány tagjai nem foglalkoznak eléggé a problémájával, vagy nem törekszenek arra, hogy segítsenek neki, vagy úgy gondolja, hogy nincs is olyan testületi tag, aki segíteni tudna/akarna, ezért az elkövetett önkárosítással magára tudja vonni a figyelmet, és felhívja a figyelmet a problémájára).    
A falcolás természetesen nem egy jó dolog, azon túl, hogy plusz feladatot ró a személyi állomány tagjára nézve, negatív színben tünteti fel az elkövető fogvatartottat is, aki ráadásul egy örök életére őt végigkísérő stigmát vág a bőrébe...

A képen látható kar egy olyan fogvatartotté, aki kimondottan megnyugszik attól, ha néhanapján behúz, összevagdalja a karját. Elmondása szerint ez jó hatással van rá... 


 

   

Hírek a rácsok mögül - egy kaposvári eset...

Összevarrta cellatársa száját egy rab a kaposvári börtönben


A Somogy Online tudósítása alapján osztok meg egy cikket, melynek eredeti elérhetősége a következő linken található: 

"Az elmúlt héten vasárnap (január 22-én) a kaposvári börtönben egy fiatalkorú elítélt egy szintén fiatalkorú, előzetes letartóztatásban lévő fiatalember arcát és bordáját összeverte. Száját tűvel és cérnával, három öltéssel összevarrta, hátára pengével feliratot karcolt, bal lábát tollal összeszurkálta, jobb lábát összevagdosta. Az elítélt azzal fenyegette a fiatalkorút, hogy eszik a húsából.

Az ügyben az ügyészség különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés miatt indított eljárást az elítélttel szemben. A Somogy megyei büntetés-végrehajtási intézetben történtek miatt ugyanakkor a Somogy Megyei Főügyészség vizsgálatot rendelt el, amely  mulasztásos törvénysértést tárt fel, mert elítélt és előzetes letartóztatásban lévő személy nem tartózkodhat egy cellában." 

Háát... egyebek közt emiatt szoktam mindig azt mondani, hogy a börtönben nem feltétlenül és kizárólag a bezártság a legrosszabb dolog, hanem az, hogy kivel/kikkel kerül összezárásra az ember... A többféle elkülönítési szempont figyelembe vételével kijelölt zárkaközösség összetétele nagyban befolyásolhatja azt, hogy egy-egy fogvatartott milyen körülmények, megpróbáltatások közepette kénytelen letölteni a büntetését. Tény, hogy jelen esetben úgy tűnik, hogy valóban sérültek az alapvető elkülönítési szabályok, amire a zsúfoltság sem lehet egyértelmű mentség. Ezzel együtt az is biztos, hogy a bv. intézetek telítettsége, a fogva tartottak személyisége, a kialakításra kerülő több, különféle összetételű kényszerközösség számos olyan, a fent hivatkozott cikkben foglalt esemény bekövetkezéséhez vezethet, melyek megelőzése nagy odafigyeléssel ugyan, de  talán megelőzhető lenne. Viszont a már bekövetkezett hasonló eseteket utólag rendkívül nehéz megmagyarázni...
        

2012. január 30., hétfő

Élet a börtönben - egy fogvatartott szemével

Kint vagy bent, vagy inkább bent vagy kint?!

"A minap egy érdekes beszélgetésnek voltam fültanúja. Többen arról beszélgettek, hogy hamarosan ismét beszélő, és jönnek a rokonok látogatóba. Majd elindult az egyezkedés arról, ki milyen ruhadarabot adjon kölcsön a másiknak.

Hol nadrág, ing vagy kiskabát volt terítéken. A lényeg, hogy jó állapotban legyen. Természetesen ezek mind a rabruha, azaz a mákos ruha részei. Azonban vannak, akik a kölcsönkérésnél nem állnak meg. Látogatások idején rendkívüli igény van a jó állapotban lévő ruhadarabokra, ezért vannak, akik képesek fizetni is az egységes börtönvaluták egyikével (kávé, dohány), vagy azok kombinációjával. Az ilyen rabok rendkívüli energiát fektetnek abba, hogy makulátlan legyen a kinézetük a látogatás alkalmával. Új ing, új nadrág, varratott öv, és így tovább. Teszik ezt olyan vehemenciával, mintha a mákosruha minősége fontos lenne szeretteik számára. Szerény véleményem szerint a látogatók nem a rabruha minősége alapján ítélik meg „vendéglátóikat”. Magasról tesznek arra, új-e az ing vagy szegedi mintás-e a nadrág. A lényeg, hogy legyen ápolt az embert, hiszen mégiscsak számára fontos emberekkel találkozik. Minden hónapban csupán egy órája van, hogy megölelhesse szeretteit, megcsókolja kedvesét, és 10 percnél tovább beszélhessen velük. Számomra ez a legfontosabb. Persze ezzel nem feltétlenül ért egyet minden rabtársam. Ennek kapcsán kezdtem felismerni, hogy vannak, akik számára a benti dolgok fontosabbak, mint a kintiek.


Talán merész kijelenteni, de sokan intézményfüggőek, és elvesznek az itteni egzisztenciájuk kialakításának labirintusában. Mint egy hajós, akinek megzavarodott az iránytűje, és India helyett Amerikába indul. Azonban a börtön nem az ígéret földje. Elképzelhető, hogy az én mentalitásom hibás, de nem tervezek semmit itt bent. Csupán arra koncentrálok, hogy minél rövidebb időt töltsek itt. Azonban vannak, akik szinte mindent megtesznek, hogy minél tovább élvezhessék az intézmény vendégszeretetét. Teszik ez bent elkövetett bűncselekményekkel, fegyelmik beszerzésével, ami a kedvezményük elvesztését vonja maga után, vagy, ha netalántán kikerülnének, gyorsan elkövetnek valamit, hogy újra volt „barátaik” körében találják magukat. „Szerencsém” volt megismerni olyan embert, aki zsenge 47 éves kora ellenére 30 éves „pályafutást” tudhat magáénak. Mindezek mellett kinézetre a 60-as éveit tapossa, szinte alig vannak ép fogai, és teljesen sárgák az ujjai a sok bibliás cigitől. Saját bevallása szerint nem emlékszik olyan nyárra, amit kint töltött volna. Általában maximum 2 hónapot töltött a rácsokon kívül... 

Persze vannak olyanok is, akik csupán kényelmesebbé kívánják tenni a bentlétüket. Ennek érdekében különféle dolgokat csennek el rabtársaiktól, vagy munkahelyükről. Ezzel is távolabbra kerülve a szabadság mámorító illatától. Például van olyan, aki rengeteg energiát fektet egy levéltartó mappa elkészítésébe. Ez egy rendkívül komplex feladat, mert különböző munkahelyekről kell összegyűjteni az alapanyagokat, és aztán rejtegetve eggyé gyúrni. Több ember bevonását, és több hetet kíván ez a folyamat. Mikor is feltettem a kérdést, hogy minek is ez a mappa, talán ennyi levelet kap az illető, akkor az volt a válasz, hogy 3-4 havonta egyet maximum. Azonban elmondta, hogy szinte mindenkinek van. A "mindenki" alatt persze a menőket érti. Így persze neki is kell. Képes ezért több fegyelmit is összegyűjteni, és újra és újra próbálkozni. Dacolva azzal, hogy az őrök nagyrészt elkapják, és így szinte bebiztosítja kedvezménye elvesztését. A mappa végül elkészült. Bár levél nem került bele, hisz előzőleg minden levelet összetépett... 

Vannak olyanok is, akik szinte passzióból csennek. Még nem tudják, mire lesz jó, de valamire biztos. E mellett bőszen mutogatják gyermekeikről, családjukról készült képeiket és hangoztatják, mennyire is hiányoznak nekik. Vagy befalcolnak /borotvával látványosan, de javarészt nem életveszélyes sérülést okozni kézen vagy nyakon/, ha kedvesük elhagyja őket. Közben bele sem gondolnak abba, hogy minden tettükkel minél hosszabb „vendégeskedésüket” biztosítják idebent. Amikor beszélnek a kinti világ, családjuk csupán, mint távoli, kellemes emlék jelenik meg fátyolos tekintetükben. Viszont rendkívüli fontosságúnak illetik benti „pozíciójukat”, „barátaikat” és cselekedeteiket.


Mintha valójában inkább ide tartoznának, mint a kinti világhoz. Persze van olyan család, aki ennek inkább örül is. Hiszen így nem kell a gyerekeknek végignézni, ahogy apjuk megveri anyjukat, és nőcskéket cipel a házastársi ágyba. Akadnak olyanok akik, szabadulásuk előtt szólnak börtönbeli munkáltatójuknak, hogy tartsák fenn neki a helyet, mert ő bizony nemsokára jön vissza. Ezek rendszerint megélhetési bűnözők, akik életvitelszerűen művelik ezt a „mesterséget”. Az ő védekezésük az, hogy nem fognak 50-60 ezer forintért gályázni. Kérdem én akkor a börtönben miért dolgozik a minimálbér törtrészéért..."

A rendszeres olvasóim már biztosan rájöttek, hogy ezúttal is annak az első bűntényes fogvatartottnak az írását tettem közzé, aki már több alkalommal járult hozzá bejegyzéseim számának gyarapításához. Azt hiszem, nem haszontalan, ha alkalmanként az elítéltek szemszögéből is bemutatjuk a rácsok mögötti életet. És ráadásul véleményem szerint is több olyan ember van a börtönlakók között, aki börtönre szocializálódott, hogy ilyen csúnyán fogalmazzak...  

2012. január 25., szerda

Trükkös fényképtartó

A mai fotósorozat egy zárkaellenőrzés során előkerült tárgyat örökít meg, nevezetesen egy látszólag egyszerű, alapesetben talán különösebben senkit nem zavaró dolgot, ami nem más, mint egy fényképtartó. Ha jól belegondolok, akkor egyébként a fényképtartó összességében nem tartozik a fogvatartottak birtokában tartható tárgyak körébe, a napi gyakorlatban mégis számos zárkában futnak bele a személyi állomány tagjai. Ártatlan szemű gyermekek, csinos feleségek vagy barátnők fotója kerül elhelyezésre bennük, majd a felügyelet kérdésére jön a válasz: "Jaj, főtörzs úr, csak családi fotó van benne, ne vegye már el tőlem...".  Aztán meg jön a meglepetés, amikor kiderül, hogy tiltott tárgy elrejtésére alkalmas hely került kialakításra a fényképtartóban, abban a látszólag teljesen ártatlan eszközben, ami mindig szem előtt van egy zárkában... Tanulság: nem minden az, aminek látszik, illetve a szemünk előtt lévő dolgok néha sokkal másabb funkciót töltenek be, mint amit gondolunk róluk. Senki ne aludjon hát el, aki zárkaellenőrzés céljából a körletekre téved...





2012. január 23., hétfő

Fogvatartott és a család...

Korábban már több alkalommal foglalkoztam azzal, hogy a büntetés töltése alatt az elítéltek számára felerősödik a családi kapcsolatok, illetve a közeli hozzátartozókkal való érzelmi kötelékek fontossága. A tapasztalataim szerint a fogvatartottak egy részének valóban erősen hiányzik a családtagok közelsége, vannak ugyanis olyanok, akik a civil életben is törődtek azzal, hogy elég időt töltsenek családi körben. Adott esetben bekapcsolódtak a ház körüli munkákba, foglalkoztak a gyermekükkel, és figyelmet fordítottak arra is, hogy valóban családfőhöz méltóan viselkedjenek szeretteikkel. Természetesen láttam már olyan elítéltet is, akinek a család jelentősége csak a börtönbe kerülését követően erősödik fel, ekkor is főképp amiatt, hogy legyen, aki csomagot küld neki a büntetés töltése alatt, illetve látogató fogadás alkalmával megvásárolja számára a szükséges dolgokat. A most következő két levél fogvatartottaktól származik, jó szokásomhoz hűen kisebb súlyú fegyelmi cselekmények kapcsán készíttettem el velük azokat, mivel egyrészt felelősségre vonásukat nem terveztem, másrészt úgy értékeltem a helyzetet, hogy mindenki számára több pozitívum származhat abból, ha a "szokásos" fenyítés helyett némi elgondolkodásra késztetem őket. Az, hogy a két
elítélt a levél írásakor mennyire volt őszinte, nem tudom... De hiszem, hogy legalább addig a néhány percig, amíg a feladat elvégzésére koncentráltak, tényleg apának érezték magukat, és amennyiben ezt az érzést a majdani szabadulásuk után is képesek lesznek felidézni, akkor abból a családjuk is profitálhat valamennyit...   
   

Miért rossz a családomnak, hogy én börtönben vagyok...

"Azzal kezdeném, hogy tudom, hogy én nagyon nagyot hibáztam. Abban hogy a családomnak rosszat tettem azzal, hogy én beleestem egy bűnöző életmódba, de azt én már nagyon megbántam.
A családom engem nagyon szeret, és én is a családomat, és innen, ha szabadulok soha többet nem fogok ilyent csinálni, mert úgy érzem, hogy engem a börtön megtanított arra, hogy a családom az első és én a családomat nem fogom többet ilyen helyzetbe hozni. Tisztelt Alezredes Úr, én sokat segítettem az otthoni munkába, az mellett dolgoztam és a fizetésem felét mindig a családomnak adtam. A családomban, amióta én bent vagyok, sajnos 2 haláleset is volt és az is a szüleim terhe és az is, hogy én bent vagyok. De azon vagyok, hogy mielőbb szabadulhassak a családomhoz. Édesapám is sajnos lebetegedett és nagy szüksége lenne arra, hogy az otthoni munkákba segítsek édesapámnak. Tisztelt Alezredes Úr! Szeretnék a Balassagyarmati BV Intézetben mindent, a legjobb magatartásommal elkövetni, hogy minél előbb a családommal lehessek.

Tisztelettel: B. T. elítélt" 


Milyen apa vagyok és milyen leszek szabadulásom után...

"Elsőként szeretném megjegyezni, hogy családcentrikus apa vagyok! Nehéz erről mesélnem nekem, mert sajnos nem túl sok időt töltöttem a családommal. A kislányomat 6 hónapos koráig neveltem, ami tudom, az életem legnagyobb hibája volt, hogy ilyen helyzetbe hoztam a családomat, az én felelőtlenségem miatt 7,5 évre el kell szakadnom a családomtól. Abban az időben, amikor a családommal töltöttem az időt, ezt a nagy hülyeséget leszámítva, amit elkövettem (követtünk) végig azon voltam, hogy a családomnak szebb meg jobb legyen. Már a kislányom születése előtt elrendeztem neki mindent, és a megfelelő körülmények között vártam a drága kislányom születését.
Amikor majd letöltöm a büntetésemet és újra a feleségemmel és a kislányommal lehetek, biztos, hogy többet nem fogok ilyen felelőtlenül gondolkodni, mert tudom, hogy ez már nem csak rólam szól, itt van nekem a kislányom, akit nagyon szeretek, és neki az egész életében számítania kell rám, hiszen én vagyok az édesapja.
Hálát adok az istennek, hogy ilyen helyzetben is szoros a kapcsolatom a családommal, és ha kint leszek ettől csak jobb lesz, mindig minden körülmények között. Nagyon szerencsés embernek tartom magam, hogy ilyen rögös úton is tudok haladni, de az a legszebb az egészben, hogy ezt az utat nem egyedül kell megtennem, nem mindenki mondhatja el ugyanezt, hogy ha kint leszek, azon leszek, hogy ez a kötelék minél szorosabb legyen. Olyan helyekre szeretném elvinni a családomat, ami feledhetetlen lenne mindannyiunk számára. Ez csak egy példa volt, és ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nem csak egy egyszerű apa szeretnék lenni, hanem a legjobb férj és apa!

Tisztelettel: D. B. elítélt"

2012. január 21., szombat

MEREPS-projekt záró konferencia, visszatekintés

„FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, KAPCSOLAT ÉS HELYREÁLLÍTÁS” CÍMŰ MEREPS ZÁRÓ KONFERENCIA
2012. JANUÁR 17-19.

III. RÉSZ


Még csak most kezdődött a konferencia, de máris a vége felé közeledünk… A záró napon az első plenáris ülést Dr. Hatvani Erzsébet, a Magyar Kriminológiai Társaság Helyreállító Igazságszolgáltatási Szekciójának Elnöke moderálta. Az előadások sorát Dr. Marian Liebmann, az Egyesült Királyságból érkező mediátor és tréner nyitotta meg, aki elmondta, hogy az általa megkezdett felmérések és kutatások még nem fejeződtek be, de elsősorban angol nyelvterületeken folytatja a vizsgálatait.


Az érdeklődési körét öt téma képezi, melyek a következők:

Szolgáltatás a közösség felé
  • fogvatartottak által végzett ruhaválogatás menekültek részére,
  • kerékpárok megjavítása, majd értékesítése vagy Afrika területére történő eljuttatása az ottani rászorultak részére,


Áldozattudatosító programok
  • Sycamore Tree program (27 országban, az Egyesült Királyság területén belül 36 börtönben van folyamatban)
  • Bristol, börtön-program (2003-2004 között, a helyi börtönben egyhetes, gondolkodásformáló programok kerültek megtartásra fogvatartottak részére9
  • SORI-program (belső resztoratív módszerekkel történő kapcsolatfelvétel az elkövető  és a sértet között, az empátia erősítése céljából, a programban megjelent a sértett is, illetve abba bevonták a családon belüli erőszak elkövetésében érintett fogvatartottakat is, akik sok esetben nem is tudták, mekkora károkat okoztak cselekményükkel az áldozatoknak)


Áldozat-elkövető közötti kommunikációt erősítő csoportok
  • Rochester, 1985 (fiatalkorúak börtönében úttörő jelleggel alkalmazott resztoratív módszerek
  • Bristol, 2004 (betörés elkövetése miatt elítélt fogvatartottakkal kapcsolatos tudatosságnövelő program, melybe a sértettek bevonása is megtörtént – volt olyan sértett, aki csak azért kapcsolódott be a programba, hogy találkozzon egy betörővel, még ha nem is azzal a konkrét elkövetővel, aki az ő lakásába tört be…)
  • Sycamore Tree-programok      
  • SORI-program
  • civil szervezetek, pártfogók és a rendőrség részéről folytatott mediáció és konferenciacsoport
  • 2001-2007 között lefolytatott kormányzati kutatás, a börtönön belüli, konferencia módszerre alapuló szolgáltatások tárgyában, konkrét példákon át bemutatva, hogy a találkozások pozitív hatással voltak a sértettek további helyzetére, illetve elősegítették a trauma feldolgozását,
  • elkövetők és családjuk közötti találkozó megszervezése (a családdal, mint sértettel történő kapcsolat-felvétel, hiszen az elkövető börtönbe kerülésének a saját családja is szenvedő alanya)


Börtönön belüli kapcsolatokban kialakuló konfliktusok
  • A resztoratív gyakorlatok és módszerek büntetés-végrehajtási keretek közötti alkalmazása, börtönön belüli konfliktusok (fogvatartottak részéről egymás sérelmére elkövetett támadás, lopás, verekedés, erőszak) feloldására, illetve fogvatartottak és a személyzet tagjai között kialakuló konfliktusok esetén.
  • Fogvatartottak kiképzése mediációs technikák folytatására.


Resztoratív börtönök
  • APAC-börtönök
  • AVP-program
  • nők számára folytatott programok, szexuális zaklatással összefüggésben.

  
Dr. Liebmann nemzetközi kitekintését és az alkalmazott resztoratív gyakorlatok ismertetését szolgáló előadását követően a helyreállító igazságszolgáltatás nemcsak hazánkban, de külföldön is igen elismert képviselője, a Közösségi Szolgáltatások Alapítványának vezetője, IIRP-tréner és legfrissebb tevékenysége tükrében a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának áldozatsegítő pszichológusa, Negrea Vídia tartott előadást a resztoratív módszerek börtönben való alkalmazhatóságának tárgyában, a hazai gyakorlatok bemutatását felvezetve ezzel. A magyarországi tapasztalatokat facilitátori és mediátori szemmel, a tőle megszokott hitelességgel és szakértelemmel ismertetve, hiszen a MEREPS-project végrehajtása során a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben folytatott munkát mindvégig személyesen is segítette. Előadásában jól érzékeltette, hogy a különféle bűncselekmények sérüléseket okoznak az áldozatoknak, melyek igényeket keltenek bennük, mely igények kielégítésére jól használhatók a resztoratív gyakorlatok. És ahogy a pályázat megvalósítása során a gyakorlatban is bebizonyosodott, a helyreállító igazságszolgáltatás módszereinek a börtönkörnyezethez igazítva is eredményes és hatékony lehet az alkalmazásuk.

A következő plenáris ülésen még inkább a gyakorlaté volt a szó. A büntetés-végrehajtási szakemberek előadásait megelőzően a közönség megtekinthette a „Why Me?” szervezet magyar felirattal ellátott  "Woolf Within" című filmjét, ami Peter és Will történetét mutatta be, akik - mint egy rablás elkövetője és áldozata - részt vettek egy helyreállító igazságszolgáltatási konferencián. A film feliratozása egyébként a Foresee Kutatócsoport megbízásából készült, a "Why me?" szervezet engedélyével, és aki kíváncsi rá, az megtekintheti a Foresee Kutatócsoport honlapján (http://foresee.hu/filmjeink).   

A filmes felvezetést követően Dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnoka bemutatta a büntetőjogi mediáció hátterét, majd a büntetés-végrehajtási tevékenység jogszabályi hátterének érintése után bemutatta az általa vezetett intézet szakmai tevékenységét, a helyreállító igazságszolgáltatás eszmerendszerének zárt intézeti keretek közötti alkalmazhatóságát és a közösség érdekében végzett, resztoratív jellegű munkákat.

Kovács Mihály bv. alezredes bv. tanácsos, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Büntetés-végrehajtási Osztályának vezetője a MEREPS-projekt eredményeit mutatta be, a plenáris ülés eredeti címéhez ragaszkodva: bv-s szemmel. Előadásában bemutatta azt a fejlődési folyamatot, amely teret adott a resztoratív jellegű gyakorlatok büntetés-végrehajtási közegben történő alkalmazásához, hangsúlyozva, hogy megítélése szerint azért a minden újtól ódzkodó, túlbürokratizált világban mindez nagymértékben parancsnokfüggő dolog. Mert egy olyan intézetben, ahol az első számú vezető felvállalja az újszerű gyakorlatok alkalmazását, ott könnyebben kaphatnak teret a korábban talán elképzelhetetlen módszerek, és a vezető által képviselt szellemiség előbb-utóbb átragad a végrehajtó állomány tagjaira. Az előadó gyorsan leszögezte, hogy a félreértések elkerülése végett a börtön falai között nem a klasszikus értelemben vett büntetőjogi mediációt alkalmazzák, hanem olyan helyreállító jellegű folyamatokat, melyek jól alkalmazhatók a fogvatartottak egymás közötti konfliktusainak feloldásában. Az osztályvezető bemutatta a project keretén belül Balassagyarmaton végzett tevékenységeket, több gyakorlati példán keresztül ismertette a mediációs jellegű eseteket, valamint bemutatta az általuk alkalmazott családi döntéshozó csoportkonferencia módszereket is. Kérdések és nehézségek ugyan vannak, de ahhoz kétség nem férhet, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás módszerei eredményesebbé tehetik a klasszikus értelemben vett és eddig a büntetés-végrehajtási intézetek napi gyakorlatában alkalmazott módszereket.

A blokk utolsó előadójaként Tóth Tamás bv. ezredes bv. tanácsos Úr, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének igazgatója ismertette azokat a tevékenységeket, melyeket munkatársaival Tökölön alkalmaznak, az ott elhelyezett fiatalkorú fogvatartottakkal kapcsolatos munka során.

Az ebédszünet után az Aszódi Javítóintézet igazgatója, Szarka Attila Úr mutatta be a fiatalkorúak intézetét, és ismertetett egy, az intézet falai között lezajlott esetet.

Az utolsó előadásban a konferencia főbb következtetéseit Prof. Dr. Ruzsonyi Pétertől, a Nemzeti Köz-szolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Büntetés-végrehajtási Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárától hallhattuk meg. És megnyugodhattunk, a resztoratív módszerek alkalmazása illeszkedhet a büntetés-végrehajtási gyakorlattal. Mert néhány medúza mindenképpen megmenthető.         
              
 
Hát... most ennyire tellett tőlem, de remélem, valamelyest sikerült betekintést adnom a MEREPS-projekt záró konferenciáján elhangzott előadásokba. Örülök, hogy ott lehettem, annak meg különösen, hogy részese lehettem a projekt megvalósításának. 




2012. január 20., péntek

A MEREPS-project záró konferenciájáról szóló beszámoló folytatása

„FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, KAPCSOLAT ÉS HELYREÁLLÍTÁS” CÍMŰ MEREPS ZÁRÓ KONFERENCIA
2012. JANUÁR 17-19.

II. rész


A második plenáris ülés, a MEREPS-projekt főbb eredményeit bemutatni hivatott kerekasztal-beszélgetés első előadója Dr. Theo Gavrielides, az Independent Academic Research Studies megalapítója és igazgatója volt.

(Dr. Theo Gavrielides a jobb oldalon ül)

Előadása mottója szerint: „Büntess meg most és nem fogom ezt újra elkövetni a mai napon. Taníts meg arra, hogy hogyan nem követek el bűnt, és egy életre meg fogom ezt jegyezni.”

Mint az ügyvezető elmondta, szervezete elsősorban fiatalkorúakkal foglalkozik, leginkább rájuk össz-pontosítanak. 2010. októberében Anglia és Wales területén az akkori számadatok szerint 85494 volt a fogvatartottak száma, közülük 1637 volt a 15-17 éves fiatalkorú. A múlt augusztusi angliai zavargások következményeként bevezetett intézkedések eredményeképpen a fiatalkorúak börtönbeli létszáma meghaladta a 2800-at. A börtön azt jelenti, hogy a fogvatartottakat kivonják a társadalomból. A nagy kérdés azonban az, hogy milyen emberek kerülnek ki a börtönből a büntetés letöltése után. 2011. júliusában az angol Kormány kinyilvánította azon véleményét, miszerint látják annak az esélyét, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás eszközeit bevezessék a gyakorlatba. Mindez valahol alátámasztja a 2009-ben megkezdett MEREPS-projekt létjogosultságát, mely pályázati program megvalósításában négy ország (Magyarország, Németország, Belgium, Egyesült Királyság) képviselői vettek részt. A megvalósítás során magyar szakemberek (kutatók, kriminológusok, ügyészek, pártfogó felügyelők, büntetés-végrehajtási szakemberek) háromnapos tanulmányúton vettek részt Londonban, a nagy mennyiségű elméleti munka mellett gyakorlati kutatás került végrehajtásra, fókuszcsoportos interjúk kerültek felvételre áldozatokkal és másodlagos áldozatokkal, valamint egy egyetemi szeminárium került megtartásra. A helyreállító igazságszolgáltatás fogalmának meghatározása, definiálása nem egyszerű. Ahogy Dr. Gavrielides fogalmazott ez egy elvsor, egyfajta morális kód arra, hogyan éljük életünket. A resztoratív igazságszolgáltatás azonban nem kompatibilis a börtönnel, nem büntetés és nem is annak alternatívája. Nem illik bele a büntetés-végrehajtás környezetébe, a börtön rendszerébe, viszont kiegészítheti azt, ráadásul gazdaságilag is előnyös megoldásokat jelenthet.

Ezt követően Arthur Hartmann professzor, a brémai Institut of Police and Security Research képvise-lője mutatta be a németországi viszonyokat, kiemelve azt a tényt, hogy 2006-ban új törvények léptek hatályba. A büntetés-végrehajtási intézetek tartományi hatáskörbe kerültek, több új, a fogvatartottakra vonatkozó törvény született. majd 2011. decemberében mediációs törvény is napvilágot látott. A német gyakorlat eddig is támogatta a helyreállító igazságszolgáltatás és az áldozatközpontú büntetés-végrehajtást, tehát alapvetően korábban is nyitottak voltak erre, de néhány korábbi kezdeményezés egyfajta közönybe fulladt. Hartmann professzor több folyamatban lévő, a resztoratív módszerekkel foglalkozó, azok alkalmazását célzó projektet ismertetett. A MEREPS-projekt mellett bemutatta azt a programot, amely Bielefeldben valósult meg, áldozatok és elkövetőek közötti mediációt alkalmazva. Berlinben a fogvatartottak és a személyi állomány tagjai közötti konfliktusokat terelik mediációs útra. Reutlingenben pedig a fogvatartottak szabadulásra történő felkészítését szolgáló konferenciákat alkalmaznak.


A projekt kapcsán végzett kutatás megállapításai szerint a német börtönök személyzetének tagjai alapvetően támogatják a helyreállító igazságszolgáltatást és az áldozatorientált börtön-rendszert. Ez a fajta, támogató attitűd gyakorlatilag a személyzet minden szintjén működik, habár a helyreállító módszerekkel és gyakorlatokkal kapcsolatos ismeretek nem túl magasak a személyzet körében, az ottani képzésnek ez nem képezi részét. A resztoratív módszerek bevezetése ráadásul adminisztrációs problémákkal is együtt jár, mert a sértettek meghívása, elérése gondot okoz, ezért az adminisztratív tekintetben egyébként is túlterhelt személyzet ódzkodik is a gyakorlati alkalmazástól.
     
A kutatás során az elkövetők motivációját nem vizsgálták, azonban nehéz annak megállapítása, hogy egy elkövető szándéka őszinte –e vagy sem. A resztoratív gyakorlatokban való részvételüknek viszont feltétlenül örülni kell, még akkor is, ha a sértett és az elkövető összehozása nem minden esetben lehetséges.

Az áldozatok vonatkozásában mindenképpen fontos annak hangsúlyozása, hogy a sértetteknek nincs erkölcsi kötelezettségük a resztoratív gyakorlatokban való részvételben azért, mert áldozattá váltak, de tény, hogy sokan mégis szeretnének részt venni a helyreállító folyamatokban. Az áldozatok egy része akár pénzügyi téren is érintett, érdekelt lehet az elkövetővel való kommunikációban, de sokaknál egyszerűen csak a „Miért én?” kérdés megválaszolása a legfőbb motiváció. A legjobb resztoratív módszer kiválasztásának azonban a sértett kívánságán kell alapulnia.

A kutatás legfontosabb következtetése tehát az, hogy a resztoratív módszerek büntetés-végrehajtási keretek között történő alkalmazása fontos, de ehhez jogszabályi háttér megteremtésére lenne szükség, illetve ki kell küszöbölni azokat az adatvédelmi korlátozásokat, melyek következtében a sértettek címének, elérhetőségének megismerése gondot okoz.

Az Országos Kriminológiai Intézet munkatársai, Dr. Barabás Tünde és Dr. Windt Szandra elmondták, hogy a projekt kezdetekor még nem tudták azt, hogy a fogvatartotti populáció ennyire nőni fog Ma-gyarországon. A több fogvatartott több konfliktushelyzetet jelent, melyeket kezelni kell. De itt kell kihangsúlyozni azt a tényt is, hogy a több elkövetett bűncselekmény több áldozatot is jelent, akiknek a szükségleteit szintén kezelni kell.

Karolien Marien, Dr. Barabás Tünde, Dr. Windt Szandra 

Ahogy Dr. Barabás Tünde, az OKRI Kommunikációs és Oktatási Osztályának vezetője elmondta, 2006-ban megtörtént a büntetőjogi mediáció lehetőségének a megteremtése, ami a magyar lakosságtól sem áll távol, amit mi sem bizonyít jobban, mint az áldozatok részéről megtapasztalható ez irányú igény. A büntetőjogi mediáció rövid bemutatását, a német és belga viszonyokkal való összevetését az eredmények bemutatása követte.

A projekt előzményeivel kapcsolatban Dr. Windt Szandra úgy emlékezett vissza, hogy 2008-ban, a program ötletének megszületésekor egy flipchart táblára írták mindazokat az ötleteket, melyeket szerettek volna valóra váltani, majd gondolatát így folytatta: „2012-ben jelenthetjük, hogy a tervek megvalósultak. A MEREPS-érzés kiteljesedett.”        

Mindehhez természetesen kellett két rendkívül nyitott börtönparancsnok: dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön vezetője, illetve Tóth Tamás bv. ezredes bv. tanácsos, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézet (Tököl) igazgatója személyében. Lefolytatásra került 1-1 fókuszcsoportos kutatás, melyek eredményeit az érdeklődők már olvashatják is a pályázat eredményeit bemutató kézikönyvben, melynek címe megegyezik a konferencia címével: „Felelősségvállalás, Kapcsolat és Helyreállítás”. Hangsúlyozni kell, hogy a megvalósításban, a vizsgálatokban résztvevő személyek nemcsak ún. szobakutatók voltak, hanem be is jutottak börtönökbe, látták az ottani körülményeket, testközelből figyelhették meg a személyzet munkáját, a fogvatartottakat és érezhették a problémákat. A két büntetés-végrehajtási intézet személyi állományának kiválasztott tagjai részére képzés zajlott le, minek köszönhetően nevelőtisztek, biztonsági tisztek, biztonsági főfelügyelők és pszichológusok kaptak betekintést a resztoratív módszerek elméletébe és gyakorlatába. 200 fogvatartott esetében kérdőíves vizsgálat került felvételre, majd 2011-ben 4-4 fókuszcsoportos beszélgetés is lefolytatásra elítéltekkel. A legnagyobb problémát esetünkben is a sértett elérése okozta, de sor került két lakossági fórum megtartására és a vélemények további mérését szolgálta az OKRI honlapján közzétett kérdőív is.

„Arra a kérdésre, hogy mi a büntetés-végrehajtás célja – fogalmazott Dr. Windt Szandra a fókusz- csoport egyik résztvevőjét idézve – egyértelműen az a válasz: nem az, hogy emberraktár legyen.”

A fogvatartottakkal kapcsolatban megállapítható, hogy esetükben érzékeny terület az igazság. Többségük vagy félelemből, vagy érdekből nem hajlandó elmondani a valódi igazságot, viszont a kutatás eredményeinek tükrében azt lehet mondani, hogy a sértettel való találkozásra van hajlandóság. Ha nem is mindenben a sértett érdekeit nézik, de a megkérdezett fogvatartottak 70%-a bevonódna egy resztoratív folyamatba. Az esetleges előkészítésben azonban kiemelt jelentősége van annak, hogy a sértettet nem szabad annak kitenni, hogy újra viktimizálódjon, újra áldozattá váljon. A fiatalkorú fogvatartottakkal nem elég egy egyszerű előkészítés, ők általában és többségükben súlyos, erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetése miatt kerülnek börtönbe, a sértett személye így különösen érzékeny. A fiatalkorú elítéltek ráadásul jelentős emocionális és nevelési hátrányokkal rendelkeznek, többek közülük börtönben lévő hozzátartozókkal vagy más szempontból rendezetlen körülményekkel bírnak, ami szintén megnehezíti a velük való munkát, ráadásul az áldozati szempontok nem is mindig jönnek elő náluk. A fiatalok tehát minden szempontból nehezebben kezelhetők, esetükben mindenekelőtt egyfajta hiánypótlás szükséges. A felnőtt fogvatartottak esetében könnyebb a feladat, közülük több a vagyon elleni bűncselekmény elkövetése miatt elítélt személy, így azt a megállapítást tehetjük, hogy a resztoratív módszerek alkalmazására, ha már nem pilot jellegű projektről van szó, inkább a felnőtt korú elítéltek tűnnek alkalmasabbnak.

A MEREPS-projekt további eredményeit ismertetve Dr. Windt Szandra elmondta, hogy több mint 20 fogvatartott vett részt ún. mini Zákeus-programon, és 40 főnél is többen vonódtak be konfliktusmeg-oldásba. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mediációs technikák a fogvatartottak közötti konfliktusok megoldásában jól alkalmazhatók. Nyolc sikeres esetről lehet beszámolni, melyek kivétel nélkül megegyezéssel zárultak. További négy esetben lépések történtek az áldozat irányába történő jóvátételre és a családi döntéshozó csoportkonferenciák is eredményesnek bizonyultak. Kijelenthető hát, hogy a resztoratív módszereknek helye van a büntetés-végrehajtási keretek között, de mindez sok mindent igényel, a jogszabályi változások mellett adott esetben anyagi ráfordítást is.


Az ebédszünetet követően workshopok megtartására került sor.

Az egyik a nemzetközi párbeszédet erősítette, „A kerekasztal, és ami mögötte van – A helyreállító igazságszolgáltatás és a mediáció börtönben történő alkalmazásának lehetőségei és nehézségei” címen. Dr. Theo Gavrielides moderálása mellett az egyik délelőtti előadó, Arthur Hartmann professzor és Karolien Marien, a European Forum for Restorative Justice képviselője irányította a beszélgetést. A – teljesség igénye nélkül – kanadai, belga, angol, német és magyar résztvevők a közösség szerepét, ismereteit és a resztoratív folyamatokba való bevonódását beszélték át, illetve a sértettek igényei is szóba kerültek a nemzetközi tapasztalatok egymással történő megosztása mellett.       


A másik workshop a hazai gyakorlatok megismertetését segítette: „Jó-gyakorlatok, közös tapasztalatok a magyar büntetés-végrehajtásban” címen. A moderátor szerepét itt Wagner János, a Partners Hungary mediátora töltötte be, míg az előadók között szerepelt Batizi Ildikó a Belügyminisztérium munkatársa, illetve Szegő Dóra szociológus, a Foresee Kutatócsoport kutatója, aki tevékeny részt vállalt a MEREPS-projekt egyes munkafázisaiban.

A nap utolsó plenáris ülésén Marina Cantacuzino tartott előadást a The Forgiveness Project tevékenysége tárgyában, „Mit jelent a megbocsátás az áldozatoknak és az elkövetőknek?” címen. Az előadás felvezetőjében elhangzottak Desmond Tutu püspök szavai: „semmit sem tartok megbocsáthatatlannak”. Áldozatokról, megbocsátó áldozatokról szóló, megrázó képsorok vezették fel Marina szavait. Ahogy megfogalmazta, mindegy, hogy a konfliktusnak melyik oldalán állunk, problémáink lehetnek. 2004-ben Londonban került megszervezésre egy kiállítás, amely megbocsátó áldozatokról összeállított képeket, történeteket ismertetett meg az érdeklődőkkel. Ez adta a The Forgiveness Project alapötletét.


A R.E.S.T.O.R.E. nevű program egy intenzív, korai beavatkozás, 20-25 fogvatartott bevonásával. A cél, hogy próbáljanak megbocsátást, változást találni ők is, mert ők is traumán mentek keresztül. A programban a sértettek is közreműködnek, akik történetei nagy hatással bírnak az elkövetőkre. Az egykori sértettek és bűnelkövetők együttműködése egy eredményes programot hozott létre.

A mozaikszó elemei:
Repentance (bűnbánat, megbánás)
Empathy (empátia)
Story Telling (történetmesélés)
Team Building (csapatépítés)
Openness (nyitottság)
Restorative Acts (resztoratív tevékenységek)
Education (nevelés, oktatás)


Folytatás következik...
             
           
   

MEREPS záró konferencia, I. nap, plenáris ülés


„Felelősségvállalás, Kapcsolat és Helyreállítás” című MEREPS Záró konferencia
2012. január 17-19.


A pályázat megvalósításában közreműködő szakemberek már érzik, tudják egy ideje, hogy a vége felé közeledik a MEREPS-project. Ennek apropóján került megrendezésre a 2009-ben indult pályázati program nemzetközi záró konferenciája, melynek a Bíróképző Akadémia adott otthont. 

A MEREPS betűszó az angol „Mediation and Restorative Justice in Prison Settings”  rövidítése (aminek a jelentése szabad fordításban:  „Mediáció és Helyreállító Igazságszolgáltatás Büntetés-végrehajtásban”). A Foresee Kutatócsoport által irányított nemzetközi konzorcium által végrehajtott pályázati projekt az Európai Bizottság „Criminal Justice 2008” programjának pénzügyi támogatásával került megvalósításra. A projekt a mediáció és a többi resztoratív eljárás szerepét és lehetőségét vizsgálta, speciálisnak tekinthető börtönkörnyezetben, súlyos bűncselekmények elkövetőit és áldozatait fókuszba állítva.

A projekt a végrehajtásba bekapcsolódott országok kutatói, szakemberei, jogalkotói, bűnügyi jogászai bevonásával interszektorális, interkulturális, interdiszciplináris párbeszédet és közös munkát igyekezett létrehozni. A projekt egyaránt magában foglalt elméleti és gyakorlati kutatást, valamint helyszíni vizsgálatokat, fő célja volt feltérképezni a mediáció és a resztoratív gyakorlatok büntetés-végrehajtási intézeten belüli alkalmazásának lehetőségét.

A további célok között szerepelt még annak vizsgálata, hogy a projekt során vizsgált eljárások hozzájárulnak-e az áldozatok segítéséhez, az elkövetők felelősségvállalásához, a bv. személyzet és az elítéltek konfliktusainak hatékonyabb feloldásához, és az elítéltek szabadulásuk utáni társadalmi reintegrációjához.

A legutóbbi két évtizedben a resztoratív igazságszolgáltatás és intézményei széles körben kerültek befogadásra az európai jogrendszerekben, és számos projekt vizsgálta hatásukat az áldozatokra, elkövetőkre, és közösségekre. Azonban ezeknek a projekteknek a döntő többsége a resztoratív igazságszolgáltatás ítélethozatal előtti szerepére koncentrált, mint lehetséges elterelő módszerre a kevésbé súlyos bűncselekmények esetében, annak ellenére, hogy kutatások bizonyították, hogy a resztoratív intézmények a súlyos bűncselekmények esetében képesek leginkább pozitív hatásukat kifejteni és látványos eredményt elérni.

A MEREPS Konzorciumban négy európai ország hat kutatószervezete működik együtt, a Konzorcium vezetője a Foresee Kutatócsoport, szakmai vezetője az Országos Kriminológiai Intézet volt.

A három napos záró konferencia első napján a külföldi résztvevők megérkezésére került sor, illetve ezen a napon vettek részt az érdeklődők a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben szervezett intézetlátogatáson.

A második napon vette kezdetét a konferecia lényegi része: a szakemberek előadásai, plenáris ülések, workshop-ok és kerekasztal-beszélgetések keretében.

Megnyitójában Dr. Fellegi Borbála, a Foresee Kutatócsoport vezetője röviden bemutatta a MEREPS-project előzményeit és a Foresee tevékenységét, ismertette a pályázati program főbb elemeit és állomásait, hangsúlyozva, hogy a pályázat megvalósításával elsődleges céljuk volt annak vizsgálata, hogy milyen formában lehet beilleszteni a mediációt a büntetés-végrehajtási intézetek gyakorlatába. Mindez egyáltalán nem tekinthető könnyű feladatnak, hiszen valami olyasféle dolgot kell elképzelni, mint amikor egy háromszög alapú figurát akarunk beilleszteni egy kör alakú alapba. A nehézségek ellenére azonban fontos, hogy ne adjuk fel, mert az alakzatok gyúrásával, alakításával elérhetjük, hogy egyszercsak illeszkedjenek.   


Az első plenáris ülés megnyitójában Csóti András bv. vezérőrnagy bv. főtanácsos Úr, a Büntetés-végrehajtási Szervezet megbízott Országos Parancsnoka egy személyes élmény megosztásával vezette be a resztoratív módszerek alkalmazásának szükségességét. Elmondta, hogy 1982-ben, amikor még más beosztásban az egyik vidéki büntetés-végrehajtási intézetben dolgozott, kiégett az ott ruharaktérként használt börtönkápolna. Felmerült a kérdés, hogy mi legyen a helyiség további sorsa. Az akkori parancsnok úgy rendelkezett, hogy fessék ki fehérre, tegyenek rá lakatot, mert előbb-utóbb újra templom lesz ott. És jó pár évvel később, a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, pályázati forrásból helyreállították az ottani börtönkápolnát, amit a vezérőrnagy Úr úgy értékelt, hogy valahol visszatérünk a gyökerekhez. Megköszönve dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos Úr balassagyarmati munkáját a megbízott országos parancsnok elismerte, hogy a háromszög és a kör egymásba illesztése valóban nehéz feladat, de ha kihívásokkal együtt is, mégis felkészültek vagyunk annak teljesítésére.

Rövid történeti betekintést engedve az elmúlt évek tevékenységeire elhangzott, hogy 2004-ben felerősödtek a büntetés-végrehajtás külső kapcsolatai, ekkoriban kezdődtek meg a reintegrációt szolgáló OBmB-pályázatok, a közösség érdekében végzett munkálatok, melyeknek köszönhetően városaink nagy része fontos, társadalmi célokat szolgáló közintézményként tekint a börtönökre. Azokra a helyekre, melyek veszélyes, konfliktusokkal teli üzemeknek számítanak, ebből kifolyólag kiemelten fontos, hogy inkább mi csináljunk programot a fogvatartottaknak, mint ők nekünk. És ezekbe a programokba beletartozhat a mediáció és a családi döntéshozó csoport is, mely alternatív technikák alkalmazása egyelőre jogszabályi felhatalmazás nélkül történik ugyan, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minden sikeres, eredményes módszer alkalmazása jó lehet.


Elgondolkodtató és tanulságos ars poeticaként a vezérőrnagy Úr egy amerikai serifftől hallott tanmesét mondott el megnyitója végén, amely valahogy így hangzott: a tengerparton egy ott sétáló fiatalember észrevesz egy öregembert, aki a vízparton állva egy szemmel láthatóan monoton munkát végez. Lehajol, felvesz valamit a homokból, majd bedobja azt a tengerbe. A fiatal férfi odalép hozzá, és látván, hogy az öreg medúzákat dobál a vízbe, így szól hozzá: Uram, Ön felesleges munkát végez, hiszen az apály és dagály váltakozása a természet rendje, és előbb-utóbb ezek úgyis meghalnak, vagy itt a parton, vagy visszakerülve a vízbe. Az öreg erre azt felelte: a természet törvényeit megváltoztatni nem tudom, de ennek a néhánynak legalább esélyt adok az életre.           

Ezt követően Dr. Bánhegyi Gergely, a Magyar Bíróképző Akadémia igazgatója kapott szót, hogy vendéglátóként köszöntse a konferencia résztvevőit és gratuláljon a project eredményeihez.


Első előadóként Alison Liebling, a Cambridge-i Egyetem professzora mondott köszönetet a meghívásért, egyben elmondta, hogy nagy élménynek tartja, hogy itt lehet. Mint kihangsúlyozta, nem tartja magát a resztoratív szemlélet szakértőjének, de az elveit rendkívül fontosnak tartja, és nemcsak hogy foglalkozott is a resztoratív módszerekkel, de azok lelkes követője is. Skóciában, nehezen kezelhető fogvatartottak körében egy kutatócsoporttal vizsgálta a konfliktuskezelés módszereit. Mint mondta, a fogvatartottak ki vannak zárva a társadalomból, a börtönökön belüli rendszerek különböznek a társadalomtól, azonban a börtönök hatása nagyon fontos. A megtorló és resztoratív jellegű igazságszolgáltatás különbségei, az eltérő viszonyrendszerek eltérő hatást fejtenek ki a fogvatartottakra. A börtönökben különösen fontos a gyógyító, közvetítő módszerek alkalmazása. Kutatóként az előadó vizsgálta a börtönökön belül elkövetett öngyilkosságokat. Megállapításai szerint ezekben szerepet játszott a megalázás, a méltánytalanság, a kiszolgáltatottság. Az emberi érzések tiszteletben tartása erősíti a személyiséget.  


 A Csóti vezérőrnagy Úr által előadott tanmeséhez visszacsatolva Liebling professzor a medúzák tengerbe történő visszadobálásával kapcsolatban elmondta, hogy véleménye szerint kétféle tenger létezik: túlélhető és cápákkal teli. A börtönök között is kell léteznie egy túlélhető börtönnek, amely lehetővé teszi a személyiségfejlődést. Ezzel összefüggésben ismertette egy többdimenziós, fogvatartottakra és a személyzet tagjaira egyaránt kiterjesztett kutatás eredményeit, melyek alapján felállításra kerültek az ún. Börtön Minőségi Dimenziók, azaz mindazon dolgok, melyek számítanak a börtönben. Ezek az alábbiak szerint csoportosíthatók:

Kapcsolatok:
tisztelet, humánusság, bizalom, támogatás.

Szociális struktúra:
erő, szociális kapcsolatok.

Rezsim:
rend, biztonság, családi kapcsolatok, jólét, tisztesség, méltányosság.

Egyéb:
életminőség.
   
Amennyiben a fogvatartottakkal szemben nem megfelelő bánásmód kerül alkalmazásra, akkor az megváltoztatja az egyént, negatív irányba. A felmérés során arra az állításra, hogy „a tapasztalataim a börtönben fájdalmasak” az ún. kapcsolati börtönökben az ott elhelyezett fogvatartottaknak csak mindössze 15%-a válaszolt igennel.

Az igazságos bánásmód összefügg a renddel. Ha csökken, akkor csökken a börtönön belül uralkodó rend mértéke is. Ezzel együtt a fogvatartottak és a személyi állomány tagjai közötti túlzott bizalom is problémákat okozhat, adott esetben szökéshez vezethet, ezért mindenképpen át kell gondolni a morális klímát. Nagy a jelentősége annak, hogy a fogvatartottaknak valahol meg kell békülniük a börtön világával, mert a személyiségük csak ezt követően fejlődhet. A börtönön belül kialakított megfelelő körülmények és a biztonság egyaránt fontos. A fogvatartottak és a rendszer sebezhetősége, az emocionális káosz igényli a gyógyító folyamatok alkalmazását. További tapasztalatai közül a professzor asszony elmondta, hogy fontosnak tartja a határozott idejű büntetést, mert a határozatlan időtartamból adódó bizonytalanság káros az egyénre. És megfontolandó az is, hogy a személyzet – habár tagjai alapvetően nem bíznak meg a fogvatartottakban – milyen kommunikációs kapcsolatba kerül, milyen kommunikációt alakít ki a fogvatartottakkal.

Prof. Alison Liebling teljes előadásának vázlata megtalálható lesz a Foresee Kutatócsoport honlapján (hasonlóan a konferencián elhangzott többi előadáshoz).        
       

                                

Dinnyés József fellépése

Énekmondó Balassagyarmaton

2012. január 19-én a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe látogatott Dinnyés József énekmondó, zeneszerző, dalénekes, a Magyar Testvéri Börtöntársaság egyik alapító tagja.


Ez a fellépés az egyik állomása volt annak az előadókörútnak, aminek során a művész az ország bv. intézeteit járja be.

Előadását néhány személyes életrajzi adattal kezdte, beszélt a Magyar Testvéri Börtöntársaság feladatairól, majd dalok, versek sorát énekelte, mindegyikhez magyarázatot, élményt fűzve.

Az elhangzott művek között a Biblia olvasása, értelmezése közben született saját szerzemények, valamint magyar költők megzenésített versei és fogvatartottak által írt darabok is szerepeltek.


Az Énekmondó, műsora végén felhívással élt a jelen lévők felé: csatlakozzon mindenki ahhoz a táborhoz, amelyhez Ő is tartozik, név szerint a jóra összeesküvők táborához. Hiszen „estig van időnk még jót tenni”

Nemzetközi konferencia részvevőinek látogatása

2011. január 17-én, kedden, a "Mediáció a büntetés-végrehajtásban (MEREPS)" című pályázati project "Felelősségvállalás, Kapcsolat és Helyreállítás" című záró konferenciája keretében intézetlátogatáson vett részt a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben a konferencia résztvevőinek 33 fős csoportja. A Foresee Kutatócsoport ügyvezetője, Dr. Fellegi Borbála kíséretében érkező vendégek között több, a helyreállító igazságszolgáltatás területén elismert elméleti és gyakorlati szakember volt jelen, mint például Dr. Marian Liebmann, Prof. Dr. Arthur Hartmann, Karolien Marien, Theo Gavrielides, Tania R. Petrellis. A nemzetközinek számító konferencia résztvevői között a hazai szakemberek mellett nemcsak európai (angol, svájci, portugál, finn, ír, román, német, olasz, portugál), hanem tengerentúli (kanadai, egyesült államokbeli) vendégeket is köszönthettünk intézetünkben.

A beléptetést követően dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos Úr köszöntötte az érkezőket, majd bemutatta a Balassagyarmati Fegyház és Börtön történetét, szakmai tevékenységét, az itt elhelyezett fogvatartottak összetételét. 


Ezt követően intézetlátogatásra került sor, melynek keretében a látogatók megtekinthették a folyamatban lévő fazekas képzés aktuális foglalkozását, ahonnan ráadásul nem is üres kézzel távoztak, hiszen az októberben indult, kétéves képzésen önkéntes jelentkezés alapján résztvevő elítéltek egy-egy saját készítésű gyertyatartóval ajándékozták meg őket.

A látogatás következő állomása az elhelyezési körletépület első emelete volt, ahol az Oktatási Blokk területén folyamatban lévő közösségi mentorasszisztens-képzés, illetve a hegesztő vágó-gépkezelő szakképzés elméleti foglalkozásaiba nyertek bepillantást a vendégek, továbbá itt lehetőségük nyílott arra is, hogy zárkákba is belépjenek.


Az utolsó helyszín a Szent Mihály Kápolna volt, ahol az Intézet fogvatartottaiból alakult színjátszó csoport Fellegi Ádám zongoraművész kíséretében előadta "Az irgalmas szamaritánus" című rockoperát. Az előadás érdekessége, hogy a kísérő zenészek között jelen volt az az egykori fogvatartott, aki annak idején az előadás szövegkönyvét megírta, de időközben a büntetése letelt, így immár szabad emberként tért vissza az intézetbe. Mielőtt a meglepetésnek szánt program kezdetét vette volna, az Amerikai Egyesült Államokból érkezett Jerry Hancock tiszteletes a külföldi vendégeknek elmesélte az irgalmas szamaritánus bibliai történetét. A konferencia figyelmes, mindenre odafigyelő szervezői egyébként valamennyi külföldi vendégnek átadták az egyébként magyar nyelvű előadás angolra lefordított szövegkönyvét.


Az előadás végén a fogvatartottak két dallal köszöntötték a decembereben 70. születésnapját ünneplő Fellegi művész urat.                  

2012. január 13., péntek

Börtönmilliárdosoknak

A mai bejegyzésem egy igen friss vers, egy fogvatartott által ezen a héten készített alkotás, telis-tele rengeteg tanulságos gondolattal...



Álmenők, most hozzátok szólok,
Mindegy, hogy Pest, Hatvan vagy Szolnok.
Mindenhol megvan a kapcsolat,
A retek meg megeszi az arcodat.
Van egy szakmád, az is csak festő,
A lomtalanításon meg Te vagy az első.
Hallgasd meg hát az éj szavát,
Csepellel járod az éjszakát.
Otthon a gyerekek az éhségtől sírnak,
A méhtelepen meg főnöknek hívnak.
A kuka mellől elveszed a fürdőkádat,
A zsíros kenyér meg kimarja a szádat.
Nekem sincs villám, és nincsen váram,
De nálad öt éve nincsen áram.
Idebent nem tudsz parancsolni a hasnak,
Odakint a körmöd meg olyan, mint a sasnak.
Nálatok még a patak is sekély,
Azt várod már, hogy mikor jön a segély.
Azt mondod a kedvenc italod a Royal,
Mégis körözést adott ki ellened a KÖJÁL.
Meghívod a spanokat, a Gyurit meg az Ernőt,
Félóra alatt kitermelsz egy egész erdőt.
Ezért mondom, felejtsd el a milliomos szerepet,
Mert tudom, hogy pusztítod a száraz kenyeret.
Betörés vagy rablás - Te vagy az elkövető,
Te vagy a környéken a legnagyobb dögevő.
A faluban is úgy hívnak titeket, hogy retkesek,
A dögöt meg úgy támadjátok, mint a TEK-esek.
A börtönben jelesre vizsgáztál f...szopásból,
Most meg a rendőrségre jársz vaslopásból.
Sportkocsi, meg fullos ház, mondj le erről a vágyról,
Menj be a zárkába, és ne gyere le az ágyról...





Ennyi, itt a vége, fuss el véle... Talán egy irodalomtanár nem kevés hibát és kivetnivalót láthat meg a sorok között, de véleményem szerint nem is ez a lényeg. Való igaz ugyanis, hogy nagyon sok, különösebb háttér nélküli fogvatartottal találkozhatunk a börtönben, akik a szerény vagyoni helyzetüket, az eseménymentes létüket azzal próbálják ellensúlyozni, hogy kreálnak maguknak egy olyan életet, ami miatt az elítélt társaik felnéznek rájuk. De az álom, a megcsinált, kitalált élet gyorsan szertefoszlik, ha szembetalálják magukat egy olyan elítélt társukkal, aki átlátja a helyzetet, és levágja, hogy az egész történet csak kitaláció...